Thunder In Your Heart

105. ,,Mi a francot...?!"

Rei szeme előtt a férfi aki elvezetheti őt a célponthoz, akit éveken keresztül üldöztek.
-Mindent vagy semmit...!-jegyezte meg Rei, de mielőtt bármit is tehetett volna egy kéz húzta őt majd egy kéz a szájára tapadt. A szemei kikerekedtek, lebukott volna?
-Shhh, minden rendben!-a hang amit hallott pedig csak heves szívverést okozott neki.
-S-Steve...!
-Shhh!-mutatta neki.
-Te mit...?-Steve az ajkaira tapadt.
-Mondtam hogy maradj csendben nem...?-simogatta az arcát ahogy a homlokát a homlokának döntötte.
-Mit csinálsz itt?-nem akart hinni a szemének.
-Menjünk innen, máshol beszéljünk!
-De a...!-nézett a férfi irányába aki a segítséget jelentette volna számukra.
-Gyere Rei!-fogta meg a kezét ahogy magával húzta. Rei nem tudta hova mennek. Steve egy elhagyatott épületbe vitte, ahol egy ajtót nyitott ki maga előtt. Rei szeme előtt egy felszerelésekkel teli szoba tárult.
-Ez itt...!
-Pillanat...!-vette elő a telefonját. Tárcsázni kezdett egy számot, Rei pedig egyáltalán nem értette mi is történik.-Én vagyok, megtaláltam! Kérem szóljon a csapatnak is hogy megnyugodhatnak!-Rei értetlenkedve nézett a férjére.-Rendben...köszönöm!-rakta le a telefont. A szemei Reire terelődtek.
-Miért nézel így?-értetlenkedett Rei ahogy a felszerelést kezdte vizsgálni a szemével.
-Rei, rám néznél egy pillanatra?
-Tehát itt voltál végig...!-folytatta a vizsgálódást.
-Rei!-kiabált rá.-Nézz már rám a francba!-Rei ledermedt. Tudta hogy Steve mérges lesz rá, ha egyszer megtudja hogy utána jött.-Mi a francot képzeltél?-üvöltötte.-Mi? Mi a francot képzeltél?
-Lenyugodnál?-kiabált vissza.
-Lenyugodni? Rei mi a francot csinálsz itt?!
-Mi az hogy mit csinálok? Segíteni akarok!
-Segíteni? Segíteni?! Itt se kellene lenned!
-Miért? Miért ne lehetnék melletted?-kezdett ő is ideges lenni.
-Mert neked Ava mellett kellene lenned!
-Csak segíteni akartam!-Steve nem akarta elhinni amit hall. Rei szemeibe könnyek kezdtek gyűlni hisz nem számított arra hogy Steve így fogadja.
-Nem sérültél meg ugye...?-kérdezte most már nyugodtan. Rei nem válaszolt.-Sajnálom...sajnálom Rei...!-lépett közelebb ahogy gyengéden magához húzta a feleségét. Rei gyengéden markolt Steve ruhájába.
-Annyira hiányoztál....!-bújt Rei a nyakhajlatába.
-Te is nekem...!
-Sajnálom hogy nem mondtam el...!
-Jól vagytok?-kérdezte ahogy végre a szemeik találkoztak.
-Mi?
-Azt kérdeztem, jól vagytok?-simította le a maradék könnyeket a szeméből.
-Steve...!-remegett meg az ajka.
-Mióta tudod kicsim?-kérdezte.
-Én...én....!-remegett az ajka.
-Vigyáznod kell magadra...és a picire is, kicsim!
-Tudom...!-hajtotta le a fejét.
-Tehát újra apa leszek?-kérdezte egy édes mosollyal Steve ahogy a hangján hallani lehetett az izgalmat.
-Újra apa!-válaszolta Rei mosolyogva.
-Istenem!-ölelte magához.-El se hiszem hogy újra apa leszek!
-Örülsz?
-Hogy örülök e? Rei! Mióta erre vágytunk, hogy legyen még egy gyermekünk Ava mellett!
-Keményen dolgoztunk érte!-viccelődött ahogy elnevette magát a végére.
-Ava tudja?
-Nem!-rázta a fejét.-Nem akartam vele nélküled közölni!
-Tudsz bármit? Hány hetes vagy, bármit?
-El tudod képzelni, hogy amikor a balesetem volt már várandós voltam...?
-Mi?-lepődött meg.
-Igen! Én...alig akartam elhinni, hogy a picinek semmi baja nem esett!
-Ez...ez hihetetlen!
-Egy csoda...a mi csodánk!
-A mi csodánk!-csókolta meg Reit.-Istenem de szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek! Nagyon!
-De Rei...haza kell menned!
-Mi? Nem!-ellenkezett azonnal.
-Rei!
-Nélküled nem!
-Kicsim...!
-Miért nem öljük meg azt a rohadékot és élünk boldogan?
-Én megölöm őt, te pedig haza mész!
-Nem! Segítek!
-Rei!
-Szerinted miért jöttem ide? Mi? Szerinted szórakozásból jöttem ide?
-Rei várandós vagy!
-Igen, és egy anya sokkal erősebb mint bárki más!
-Kicsim!
-Steve harcoljunk együtt, nyerjünk együtt és menjünk haza! Kérlek!
-De...!
-Nem megyek a férfi közelébe, akkor innen a háttérből had segítsek! Kérlek!
-Francba Rei!
-Hogy beszélsz?-simogatta meg mosolyogva az arcát.-Tudod te mennyire hiányzott az én helyes férjem?-akaszkodott a nyakába.
-Most meg kellene büntetnelek!
-Ne csigázz fel!
-A szobába zárni és...!-Rei azonnal a kezeivel betapasztotta a száját.
-Ha nem úgy fejezed be ahogy gondolom szörnyen ideges leszek!
-Akkor lehet a feladatra kellene koncentrálnunk!
-Talán egy kicsit még várhat magára a feladat nem?
-Mégis a szobafogságot választod?
-Reméltem hogy más büntetésről beszélünk!
-Nem biztos hogy jó ötlet!
-Várandós vagyok...minden kívánságom teljesítened kell!
-Mi a kívánságod?-csúsztatta a kezét a derekára.
-Mond hogy van itt ágy is!
-A második ajtó!-biccentett a fejével az irányába.
-Gyerünk, kapitány!-ugrott fel a kapitány karjaiba.