Thunder In Your Heart

112. Karácsonyi különkiadás 1.rész 🎄

-Steve, drágám!-kiabált Reinna a konyhából.
-Tessék?!-ment a konyha irányába.
-Megtennéd hogy lefoglalod a gyerekeket? Nem tudok főzni is és játszani is velük.
-Gyerünk rosszaságok! Nappaliba játszatok!-kergette őket onnan ki, majd a pulthoz dőlt.-Miért érzem úgy hogy ideges vagy?-kérdezte.
-Hogy?-kapta fel a fejét.
-Kicsim, teljesen feszült vagy. Tudok segíteni?
-Holnap jön az egész család, rokonság és barátok én meg még a süteménnyel se végeztem.
-Mondtam hogy ne vállald túl magad. Miért nem egyeztél bele abba hogy rendeljünk vagy mindenki hozzon valamit?
-Idefigyelj Rogers! Ha az idegeimen akarsz táncolni figyelmeztetlek a fakanál nyoma az arcodon lesz.
-Jó,jó!-emelte magasba a kezét.-Nem szóltam csak...
-Szeretnék egy emlékezetes karácsonyt érted? Kiera most van abban a korban hogy először ő is velünk együtt nyissa ki az ajándékokat, élvezze a remek főztöket, velünk ünnepeljen. Aidan és Ava is annyira várta már a karácsonyt.
-Tökéletes lesz minden Rei, ez miatt kár idegeskedned.-ölelte magához.
-Ugye a fát már belefaragtad a talpba?-kérdezte. Steve csak elmosolyodott ahogy megforgatta a szemeit.
-Mondhatok bármit nem segít, igaz?-nézett Reinnara.
-Ezt igennek vehetem?-kérdezte újra.
-Mire a gyerekek lefekszenek kész lesz és utána már díszíthetjük is fel nekik.
-Remek.-végre úgy érezte valami a rengeteg teendő közül esélyes lesz hogy jól alakul.-Most pedig kifele a konyhámból.
-Biztos ne segítsek kicsit ellazulni?-egy huncut mosoly ült az arcára.
-Fakanál Rogers, fakanál.-mutatta neki.
-Gyerekek, ki akar kimenni hóembert építeni?-kiabált a gyermekei irányába, menekülve a konyhából. Reinna elmosolyodott. Steve nélkül az élete kész káosz lenne, de abban a pillanatban mikor úgy érzi minden összedől a feje felett, jön ő és segít újraépíteni mindent. Ahogy készíti az utolsó fajta süteményt a konyhából a kert felé nézett ahol a gyermekei boldogan építik a hóembert a kapitánnyal. Ava és Aidan ügyesen gurigatta a kis hógolyót a földön remélve az nagyobb és nagyobb lesz míg Kiera élete talán első hóangyalát csinálta a kapitány társaságában.
-Kiera, mozgasd a lábaid és a kezed.-mondta a lányának Steve aki követte az instrukciókat.
-Hogy álljak fel, apa?-pánikolt Kiera.
-Úgy ahogy szoktál.-nevetett.
-De akkor csúnya lesz a hóangyalom.-ragaszkodott inkább ahhoz hogy a hóba feküdjön továbbra is.
-Várj, felemellek. Kapaszkodj.-emelte fel könnyedén őt a földről biztosra menve hogy a hóangyala a legtökéletesebb maradjon.
-Apa! A hóembernek hogy lesz orra?-kérdezte Aidan.
-Én nem megyek a konyhába.-ellenkezett Ava.-Anya tisztára ideges.
-Csak mindent tökéletesen akar csinálni mire Tony nagypapáék jönnek.
-Apa akkor menj be te egy répáért.-mondta Ava.
-Na szép, a lányom inkább engem küld a csatatérre. És ha ott maradok?
-Ahogy szokta anya mondani, csak arra figyelj vér ne kerüljön az ételbe.
-Anyja-lánya.-Ava minden mértékben Reire ütött. A kinézete, a személyisége egytől egyig őt tükrözte.
-Apa!-szólt neki Aidan.
-Tessék?
-Utána ha ezzel kész vagyunk, elviszel minket szánkózni?
-Tudjátok hogy anyu nem szereti ha sokáig vagytok kint a hidegben meg ne fázzatok.
-De még a hóember sincs kész!
-Csináljátok gyorsan, addig én megyek és megharcolok a hóember orráért.-indult be a házba.
-Szerintetek túléli?-kérdezte Aidan.
-Szerintem anyu őt tekeri baconbe és süti meg.-mondta Ava.-Gyere Kiera, szerezzünk gallyakat meg köveket.-mondta a hugicájának. Steve eközben próbált a legkisebb csendben belopódzani a konyhába ahogy azonnal a hűtőbe nyúlt hogy egy répát lopjon.
-Te mit művelsz?-bukott le Rei előtt.
-Kell orrnak.-mutatta fel.
-A gyerekek meg téged áldoztak fel?
-Láthatod. Ava megjegyezte ha véregzős háború lenne, a vérem nehogy az ételbe menjen. Kicsit sem hasonlít rád.-vette le a kesztyűjét ami már átázott a hideg hótól.
-Hideg van kint?-kérdezte Rei most már nyugodt hangon.
-Jövőre ha Tony erőszakoskodik hogy Hawaiion karácsonyozzunk elsőként fogok igent mondani.-lehelte a kezeit.
-A gyerekek is bejöttek?-kérdezte ahogy a piros kezét nézte a kapitánynak.
-Még befejezik a hóembert. Hihetetlen hogy nem fáznak.
-Az idősek nehezebben viselik a hideget.-kóstolta meg a sütemény krémet egy sunyi mosollyal.
-Lehet jobb ha visszamegyek lehűtöm magam.-vette újra fel a kesztyűt.
-Miért?-nevetett.
-Túl szexi módon nyaltad meg azt a fakanalat. Aztán még szabotálnom kellene az estét hogy magamévá tehesselek.
-Ha sikeresen végzünk az este ígérem karácsony előtti ajándékba részesítelek.
-Behozom a gyerekeket és nekiesek a fának.-jegyezte meg azonnal.
-Csak nem felcsigáztalak?-kiabált utána.
-Túlságosan is!-kiabálta vissza. Ahogy kiment a hóember már állt, ahogy a köveket helyezték fel neki, majd Steve átadva az orrát szúrták azt bele.
-Itt a sálam.-vette le Ava.-Tekerjük a nyakára.-csinálta azonnal a testvéreivel.
-Nagyon ügyesek voltatok. Mi a neve a vendégünknek?-kérdezte Steve.
-Snow bácsi.-mondta Aidan.
-Snow bácsi...értem.-mosolygott.-Na irány akkor befele. Snow bácsi had pihenjen. Mi meg melegedjünk fel egy picit.-irányította be a gyerekeit. Sorba vették le a nagykabátot, kesztyűt, sálat, csizmát ahogy a meleg kandallóhoz ültek.
-Tessék.-hozott egy tálcán négy bögrét, meg egy tányért Reinna.-Forró csoki és egy kis süti.
-De jó!-lelkesedtek a gyerekek.
-Jól sikerült kint a hóember?-kérdezte.
-Snow bácsi remekül néz ki.-mondta Ava ahogy a meleg csokis italba kortyolt.
-Snow bácsi nem jöhet be?-kérdezte Kiera.-Ő nem fázik meg?
-Jaj hercegnőm, Snow bácsi a hideget szereti a legjobban. Hidd el, hogy még holnap is ott fog téged várni.-mondta Steve.
-Steve igyál te is a forró csokiból.-szólt rá Reinna.-Meg nézzetek valami mesét rendben?-mondta a gyerekeknek.-Utána lassan fürdős és fekvés.
-Még korán van.-mondta Ava.
-Te is tudod Ava hogy a Mikulás mikor jár, ugye?-kérdezte Rei.
-Este...-motyogta.
-És addig nem tudja elhozni az ajándékaitokat amíg ti fent vagytok. És nem akarjuk hogy Mikulás bácsinak késő estig kelljen dolgoznia ugye?
-A Mikulásnak is csinálsz forró csokit?-kérdezte Kiera.
-A Mikulásnak tejet és sütit adunk, mert azt szereti.-válaszolta a kislányának.
-Ahogy apu is, de anyu erősen védi azt a finom süteményt tőlünk.-mondta a kapitány.
-Mert ti csak holnap kaptok miután dolgoztatok az ajándékok kinyitásával. A Mikulás azért kap hamarabb mert ő éjszaka már megdolgozik azért a süteményért.-indult újra a konyhába. Steve pedig követte.
-Berakok nekik valami mesét, utána egy két papírmunkát elvégzek, majd lefektetem őket és intézem a fát rendben?
-Kész leszünk időben?-kérdezte Reinna.
-Muszáj lesz hisz az esti ajándékomról nem szeretnék lemaradni.-kacsintott rá.
-Steve.-szólt Reinna utána.
-Mond.-fordult vissza.
-Szeretlek
-Én is téged, csodálatos Reinnám.-mondta egy széles mosollyal ahogy a tévéhez lépve indította el a gyerekeknek a Grincset. Ő eközbe végzett a papírmunkáival majd sorra fektette le a gyerekeit az ágyba ahogy ő a garázsba ment hogy elkezdje a fát belefaragni a talpba. Reinna egy kabátot magára véve ment ki hogy megnézze hogy is alakul a fa.
-Minden rendben?-kérdezte dideregve.
-Mindjárt kész és viszem is.
-Segítsek?-kérdezte.
-Menj be mielőtt megfázol, kicsim.
-Te neked se lehet meleged.-sétált közelebb.
-Adj egy csókot, attól felmelegszek utána futás befele.-Rei ajkai az övét érintették. Hihetetlen volt számukra hogy az évek alatt egyáltalán nem halványult el a láng köztük.-Futás be.-mondta. Rei pedig befele vette az irányt ahogy a nappaliba az utolsó ajándékokat kezdte csomagolni. Steve pedig fél óra múlva már a fát húzta be a nappaliba. Felállítva a tökéletes helyre cipelte be a dobozokat amikbe a díszek voltak.-Ezt az égőt szeretnéd rá?-kérdezte.
-Igen, a másikat a kandalló fölé szeretném.
-Máris csinálom.-mondta ahogy egy létrát hozva kezdte az égőt ráfuttatni a fára.
-Gyönyörű fát választottatok a srácokkal.
-A legnagyobbat és a legszebbet akartam. Tudom hogy a gyerekek mennyire imádják.
-Tudod, kicsit várom már mikor együtt fognak velünk a karácsonyra készülődni, de közben imádom ezt a karácsonyi csodát amiben hisznek.
-Szerinted Ava még hisz benne?
-Szerintem tudja hogy pontosan mi is folyik itt, de a látszatot fent tartja a testvérei miatt.
-Így jó lesz az égősor?-kérdezte.
-Tökéletes.-válaszolta.-Egy ilyet ha rám is akasztanál éjszaka minden porcikám tökéletes megvilágításban lenne.
-Rei ne csináld, még nem vagyunk kész és rengeteg munkánk van.
-Akkor nem rosszalkodok.-kuncogott.
-Istenem hogy magamévá akarlak tenni.-jegyezte meg ahogy a szemei a feleségét nézték.
-Itt a fa alatt?-játszott vele továbbra is Reinna.
-Gyorsan dobjuk fel a gömböket.-látszott mennyire kapkodva kezdett díszíteni mert a gömbök csak úgy potyogtak le a fáról.-Mintha minden ellenem játszana.-morgolódott.
-Én kész vagyok a csomagolással.
-Már nekem se sok van.
-Akkor elkezdem kihordani az ajándékokat rendben?-Steve bólintott. Rengeteg ajándékot vettek a gyerekeknek, és a rokonságnak, barátoknak is.
-Kész is van.-mondta. Ahogy megfordult Reire tévedt a szeme aki a kanapén aludt be miközbe rá várt.-Karácsonyi előajándék.-mosolyodott el ahogy gyengéden a karjaiba fogta a feleségét és az emeletre cipelte. Betakarva őt, ment el egy gyors zuhanyzásra ahogy minél előbb Reinna mellé bújt. Magához húzva őt nyomta el az álom.
-Anya! Apa! Karácsony van!-kiabálták a gyerekek ahogy az ágyra ugrottak. Kinyitva a szemüket az órára néztek ami reggel 6 mutatott.
-Máskor még nyolckor is alszanak most meg....-dünnyögte Rei.
-Jót aludtál?-kérdezte Steve ahogy egy édes puszit nyomott a homlokára.
-Ühüm.-bólintott.
-Ha akarsz aludj még, csinálok én nekik reggelit.
-Ne engedd hogy az ajándékokhoz nyúljanak.-húzta a nyakáig fel a takarót.
-Minden szemem rajtuk lesz.-nyugtatta meg.
-Egy fél óra és követlek rendben?
-Aludj csak, hosszú nap van mögötted.-egy újabb puszit nyomott az arcára.
-Szeretlek, Steve.
-Én is szeretlek Rei.-kelt fel a gyerekekkel ahogy hagyták pihenni tovább a csodálatos anyát, és feleséget.