Thunder In Your Heart

63. ,,Feladtad?"

Lassan nyitotta ki a szemeit a kapitány aki az utóbbi napok után talán most aludt a legkellemesebben. A szemei pedig azonnal a kedvesét keresték.
-Kicsim!-állt fel ahogy a fürdőbe benyitott remélve ott találja őt. Mégis sikertelenül járt.-Kicsim!-ment le az emeletről. De újabb kudarc.-Dodger! Hova ment a szerelmünk, megint?-simogatta meg a szőrmókot. Majd a csengő zavarta meg őket.-Biztos Rei az! Nem vitt magával kulcsot?-ment mosollyal az arcán az ajtóhoz.-Mi ez az új....!-nyílt ki az ajtó.-...szokás?-Tony állt előtte.-Tony?
-Reinna itt van?-kérdezte idegesen.
-Nincs, én is őt várom! Gyere be!-engedte be a barátját.
-Neked nem hagyott egy érdekes levelet?-kérdezte ahogy idegesen nézett körbe remélve valamelyik ajtó mögül előlép a lánya.
-Levelet? Miféle levelet?-értetlenkedett.
-Ilyet!-adta át a kezébe. Steve türelmetlenkedve nyitotta ki azt amiben a következő sorok voltak.
,,Apa! Ne haragudj kérlek rám! Ne haragudj, de nem volt alkalmam tőled elköszönni. Egy kis időre el kell mennem, de ígérem amint visszajövök mindent elmagyarázok. Addig is megszeretnélek kérni vigyázz a kapitányra. Biztos vagyok benne hogy most mélyponton van, ha megtalálta ő is a levelem. Szeretlek téged és remélem mikor újra találkozunk, meg fogsz nekem bocsájtani! A lányod, Reinna."
Steve szemei kikerekedtek.
-Ez mi a franc?-kérdezte idegesen.-Ez mégis mi a franc akar lenni?-kiabált, ahogy azonnal a levél után kezdett kutatni.
-Steve!-mondta a nevét de a kapitány helységről helységre ment keresve a levelet.-Kapitány!-erőteljesebben szólt rá mire Steve megállt.-Nem mondott neked se semmi? Nem...nem volt fura manapság?
-Nem...! Hisz...!-gondolkozott.-Még tegnap együtt voltunk és arra kért ígérjem meg hogy feleségül veszem!
-Összevesztetek?
-Egy picit...pár napja de azóta kibékültünk! Mégis miért ment volna el?-látszott mennyire megviselte a levél.
-Steve!
-A francba már!-üvöltötte ahogy a pultra vágott.-Nem veszíthetem el őt újra...!-mondta nyugodt hangon.-Nem lehet én...én képtelen vagyok nélküle élni!
-Miről beszélsz?-kiabált Tony.-Haladjunk és keressük meg! Bárhova is ment meg kell találnunk!
-Mégis hol keressük Tony? Négy évig olyan remekül bújkált hogy senki se találta meg! Senki!-kiabált most már ő is.
-És újra ezt akarod?! Négy évig reményvesztve várni mikor tér vissza?!
-Szerinted ezt akarom? Komolyan?!
-Akkor haladjunk! Szólok a csapatnak és kezdjük a keresést!-nyúlt a telefonjáért. Steve eközbe felöltözve a páncélt magára helyezve készült a földszintre mikor a szeme az ablak melletti szekrényre tévedt. Egy boríték volt rajta és valamiért a szíve mélyén reménykedett hogy nem az van benne amitől a legjobban félt. Remegő kezekkel lassan nyitotta ki a borítékot amiben meglátta Rei írását. A szíve azonnal mérhetetlen fájdalmat érzett pedig még el se olvasta.
,,Kapitányom...! Csak remélni tudom, hogy apu megelőzött így már van valaki melletted az elkövetkezendő időszakban. Tudom, hogy rengeteg kérdés van most benned és azt is tudom hogy ha egyszer újra alkalmam lesz előtted állni, nem biztos hogy megelégszel a válaszaimmal de...ne hidd hogy már nem szeretlek! Kérlek csak ezt ne gondold! Mert ha tudnád ezt a döntést milyen nehezen hoztam meg...hogy milyen nehezen hagyjtalak el. Mégis most abba reménykedek ha visszatérek újra hallhatom ahogy azt mondod Mrs. Reinna Rogers...ugye hallhatom? Kérlek várj rám...tudom kegyetlenség ezt kérnem ezek után de mégis erre kérlek várj meg. Visszatérek. Ezt megígérem neked! Hisz...te is megígérted hogy a férjem leszel! Szeretlek kapitányom!"
Steve az ágyra rogyva próbálta feldolgozni a levél tartalmát.-Steve gyere már!-nyitott be az ajtón Tony idegesen.-Gyerünk már!
-Ennyi volt Tony...!-vette le a páncélt.
-Mi? Mi az hogy ennyi volt?-nézett értetlenkedve a kapitányra.
-Ahogy mondtam...ennyi volt!-Tony megpillantotta a levelet a kapitánynál amit azonnal kitépett a kezéből és olvasni kezdte.
-Te most komolyan megvárod amíg visszajön? Ennyire nem lehetsz hülye! Mi van ha nem jön vissza?!-üvöltötte.
-Ha nem tűnt volna fel ő döntött úgy hogy elmegy és nem én akartam! A lányod újra minden búcsú nélkül távozott mint legutóbb!
-Legutóbb te cseszted el!
-És most? Most szerinted megint én vagyok a hibás mert Rei újra elmenekült ahelyett hogy beszélt volna velünk?-támadt Tonynak a szavaival.
-Tudom hogy a lányom néha egy igazán makacs ember de akkor is lennie kell valaminek a háttérben!
-Kérlek menj el Tony...egyedül akarok lenni!-kérte Steve.
-Tehát ennyi? Feladjuk?
-Kérlek menj...!
-Oké...megyek!-indult az ajtó irányába.-De legalább azt elmondod mire számítsak ha visszajön? Mert ha jól értem feladtad...feladsz mindent és elfelejted őt?
-Most ő adta fel ezt az egészet...!
-Értem...! Hát tudod lehet jobb is így!-Steve felnézett.-Nem akarnék egy olyan férfit a lányom mellé aki nem küzd kettőjükért!-hagyta ott a kapitányt.
-Nem küzd...?-tette fel a kérdést az üres szobában.-Az életem odaadnám ő érte...! Ha tudná bárki is mennyire szeretem őt...!