Thunder In Your Heart

87. ,,Mit titkolsz...?"

-Valld be hogy rég volt ilyen izgalmas napod a munkába!-mondta Rei az óvoda felé tartva.
-Imádtam!-mondta Steve.
-Akkor hamarabb fogsz haza járni?
-Vagy sűrűbben kell magammal vinnelek? Egészen érdekes megbeszéléseket tudtunk tartani!
-Mint például?-nevette el magát.
-Mint például, kényelmes volt az asztalom vagy ideje lecserélnem?
-Lassan egy csere nem ártana, néha nyikorgott!
-Már intézem is!-csókolta meg a kézfejét.
-És tényleg minden kívánságom teljesíti!-mosolyodott el ahogy csodálattal nézte a férjét.
-Minden kívánságod...mindig!
-Szeretlek Steve!
-Én is nagyon szeretlek Rei!-csókolta újra meg a kézfejét. Az óvoda előtt leparkolva egy gyors csókot nyomott a felesége ajkaira amire annyira vágyott már út közben.
-Bemegyek Avaért!
-Maradj csak! Megyek én!-ajánlotta fel ahogy kiszállva a kocsiból sétált az épület felé.
-Hogy én a világ legmázlistább felesége vagyok!-mondta széles mosollyal az arcán, de az a mosoly gyorsan eltűnt az arcáról amint felismerte egy furgonba a csapatot.-Mi a...mi a fene?-nem tudta mit csináljon. Ki szálljon? Kikérdezze őket? Mégis a hezitálása miatt képtelen volt bármit lépni mert megpillantotta a férjét és a lányát a kocsi felé futni. A furgon pedig azzal a mozdulattal ahogy ők kocsiba szálltak elhajtott.
-Szia anyu!-ölelte át hátulról Ava ahogy egy édes puszit nyomott az arcára.
-Szia kicsim!-ébredt fel a gondolataiból.-Miújság?
-Nagyon jó napom volt!-mondta vidáman ahogy Steve azonnal becsatolta a lánya övét majd beült a kocsiba.
-Azt mondta Ava megígérted neki hogy elmegyünk fagyizni, igaz?-Rei nem válaszolt.-Kicsim! Rei!-rázta meg gyengéden.
-Ne...ne haragudj! Mit is mondtál?
-Mi a baj?
-Semmi csak...egy pillanatig mintha Barbarat láttam volna, Ava csoporttársának anyukáját!
-Oh! Azt kérdeztem akkor elmenjünk fagyizni ha már megígérted a hercegnőnknek?
-Persze, menjünk!-válaszolta azonnal.
-Biztos minden rendben?
-Persze! Induljunk!
-Ava készülj! Mert az egész kínálatot végigkóstoljuk!
-Ez az!-örült meg a hallottaknak. Mégis Steve sűrűn figyelte a feleségét aki út közben elég gyakran elkalandozott.
-Lassan Ava, ne fuss!-szólt rá Steve ahogy a fagyizóhoz értek. De Ava lelkesedését nehéz lett volna letörni.-Ava!-kiabált utána.-Pont olyan bolond mint te!-Rei nem reagált.-Kicsim!
-H-hogy?
-Rei mi van veled?-állt meg Steve.-Annyira furcsa lettél amióta az oviba végeztünk!
-Nincs semmi!-nézett Ava irányába hogy szemmel tartsa.
-Rei ne hazudj! Délelőtt még semmi baj nem volt, sőt még ahogy mentünk az oviba se volt semmi gond! Vagy mondtam valamit amivel megbántottalak? Mert akkor szörnyen sajnálom!
-Nem, dehogy! Nem mondtál semmi rosszat!
-Akkor?
-Csak...kicsit elfáradtam!
-Rei...!
-Ne haragudj!-csókolta meg a kapitányt.-Nem akartalak megijeszteni!-ment a lánya után. Steve pedig egy sóhaj után követte őt.
-Apa, apa ez milyen?-mutatott az üvegre Ava.
-Az? Raffaellos!
-Olyat szeretnék!-ugrándozott.
-Rendben! Akkor egy raffaellos! Kérsz még mást is?-kérdezte Steve.
-Egy olyat!-mutatott újra az üvegre.
-Azt nem fogod megenni!
-Miért?-nézett az apukájára.
-Nem szereted a vaníliás fagyit!
-Fúj!-fintorgott.
-Mondtam!-mosolyodott el.-Akkor azt!
-Az robbanó cukorkás, jó lesz az?-Ava bólintott.-Akkor még abból egyet!
-Mást még esetleg?-kérdezte a pultos.
-A feleségemnek egy citromos és egy erdei gyümölcsöst kérnék! Nekem pedig egy sztracsatella és egy málnásat!-mondta Steve ahogy Ava már kint Rei mellett nyalogatta a fagyit.-Ennyi lesz köszönöm!-miután fizetett csatlakozott a családjához.-Tessék kicsim!-nyújtotta neki.
-Köszönöm! A kedvenceim!-mosolygott, újra.
-Gondoltam hogy ezeket kéred!
-Túlságosan ismersz!
-Nem véletlen vagy a feleségem!
-Te pedig nem véletlenül vagy a férjem!-ez pedig ahogy mondta Stevebe fura érzést váltott ki. Haza felé úton nem sokat beszélgettek, inkább Ava mesélt a napjáról.-Ava biztos nem vacsorázol?-kérdezte Rei.
-Biztos! Fogat mosok és lefekszem!
-Menjek mesélni?-kiabált utána.
-Nem kell!-érkezett a válasz.
-Én se menjek?-kérdezte Steve.
-Nem kell!-kiabálta.
-Dodger, menj fel aludni!-szólt rá Steve aki azonnal felkelve a padlóról indult az emeletre a kislánya szobájába.-Rei!
-Lehet én is lefekszem, hosszú nap volt!
-Rei!-de ő nem reagált.-Rei a francba, állj már meg!-emelte meg a hangját.
-Mi az?-fordult szembe vele de a szemei kicsit sem azt a nyugodtságot mutatták amit szoktak.
-Mi a baj? Annyira fura vagy!
-Fura? Én?
-Igen! Egész délután! Mondtam hogy nem tudom mivel bántottalak meg de elnézést kérek érte!
-Hogy mivel? Hogy mivel?!-emelte meg a hangját.-Steve mi a francot titkolsz előlem?
-Mi?
-Mi a francot csinált a csapat Ava óvodája előtt?
-Hogy?
-Hallottad! Láttam hogy a csapat ott parkolt az ovi előtt! Mi a francot titkolsz előlem?
-Semmit!
-Ne hazudj!
-Nem hazudok!
-Steve évek óta a feleséged vagyok, ismerlek mint a tenyerem! Ismerem az arcod és hogy most rohadtul hazudsz nekem!
-Rei én...!
-Mit titkolsz előlem...?