𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak kopogj be. Nem nagy dolog Elara, csak kopogj be valamelyik ajtón és kérdezd meg van-e szabad hely. Ez nem olyan nagy dolog...
De mielőtt bármit is tehettem volna, a kiabálások egyre hangosabbak lettek és egy vörös szőrgombóc morogva kivánszorgott egy fülkéből. Hatalmas szőre talán háromszor nagyobbá tette a már így is kölyökoroszlán méretű állatot.
- Szia, cica. - guggoltam le hozzá kedvesen és előre nyújtottam a kezemet, hátha barátságot kötne velem. A cica pedig felnézett rám a sárgán villogó szemeivel és egy hangos nyávogás után hozzádörgölőzött a lábamhoz. Meglepő súlyával szinte kibillentett az egyensúlyomból, de igazán ártalmatlan és kedves állatnak találtam. - Gyere cica, visszaviszlek a gazdádhoz. - motyogtam neki, miközben egy nyögés kíséretében felkaptam az állatot.
- Ron, most nézd meg mit csináltál! Csámpás elszökött! - hallottam az egyel odébb lévő fülkéből.
- Nagyon helyes! - szólt vissza egy fiúhang, én pedig egyből tudtam, hogy a kezemben tartott szőrcsomóról van szó. Szóval vettem egy mély levegőt és bekukucskáltam az ajtón.
- Bocsi... - köszörültem meg a torkom, mire a bent ülő három gyerek felém fordította a fejét. - Ő véletlenül nem hozzátok tartozik? - léptem be az ajtón megmutatva a macskát.
- Csámpás! - ugrott fel azonnal a lány és odaszaladt hozzám, hogy a kezébe vegye az állatot.
- Dobd már el, ez a macska egy őrült! - kapott a mellkasához egy vörös hajú, csupa szeplős fiú, miközben óvatosan az ablaknál ülő emberre nézett. A férfi mély álomba zuhant, a fiú pedig valószínűleg attól félt, hogy felébreszti.
- Én egészen aranyosnak találtam. - vontam meg a vállam zavartan, miközben átadtam Csámpást. Eközben pedig egyre vörösödő arccal néztem körbe. A tekintetem pedig találkozott egy zöld szemű, szemüveges fiú tekintetével.
- Aranyosnak! Megáll az eszem! - hallottam a vörös hangját a fülemben csengeni.
- Szia. - mosolygott rám a kissé kócos hajú szemüveges. Világoszöld szemeim hatalmasra tágultak a tudattól, hogy hozzám beszél és az idegesség azonnal úrrá lett rajtam. Csak lazán, Elara. Csak lazán.
- Szia. - mondtam és zavartan a fülem mögé tűrtem egy kilógó göndör fekete tincsemet.
- Még nem láttalak itt. - jegyezte meg elgondolkodva.
- Mi? - kapta oda a fejét a vörös. - Ja igen. Szia. - nyújtotta felém a kezét. - Én Ron Weasley vagyok. - biccentett felém.
