𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Elara, ébresztő! - rázott fel valaki a legmélyebb álmomból.
- Menj innen. - morogtam félálomban, fájdalmasan a fejemre húzva a takarómat. A szemeim még csukva is lángoltak a kimerültségtől, az agyam pedig minden másodpercben vissza-visszamerült az álmok kellemes és csendes szigetére.
- Fél óra múlva indulunk. - rángatta le rólam a takarót Hermione, aki velem egy szobában töltötte a Weasley vakációt.
- Ha még egyszer a takarómhoz nyúlsz és megakadályozod az esküvőmet, hozzád vágom a ruhásszekrényt. - fenyegettem csukott szemmel, rekedt hangon a lányt.
- Szerencsére nem vagy ilyen jó erőben, szóval inkább kelj fel és gyere reggelizni. - hagyott ott a lány. Ohh, ha te azt tudnád, Hermione Granger... Nem lennél ilyen bátor!
- Kivel házasodik a feleségem? - törte ránk az ajtót Fred, bedőlve mellém az ágyba, nyugodtan visszatakarózva.
- Tegnap váltál el tőlem, nem? - helyeztem magam kényelembe, majd újra visszacsuktam fáradt, püffedt szemeimet.
- Annak már vége. Már megbocsátottam. - vonta meg a vállát felém fordulva az ágyban. - Nem gondolkoztál még azon, hogy miért vannak olyan emberek akik szeretnek korán kelni? - tette fel a rémesen komoly kérdést, miközben megéreztem, hogy a szempilláimat piszkálja.
- És miért vannak olyan emberek, akik fontosnak tartják, hogy a szememet piszkálják? - tettem fel a kérdést válasz képen, mire a fiú még közelebb csúszott hozzám és az orromat kezdte nyomkodni. - Fred, ki foglak nyírni. - ültem fel idegesen az ágyban, mire a fiú elégedetten mászott ki mellőlem.
- A célomat elértem. Az utolsó hajnali harcos is felkelt. - pukedlizett a fiú.
- Hogy érted, hogy hajnali harcos? Van aki nem most jön? - kérdeztem morcosan.
- Bill, Charlie és Percy délben jönnek. - forgatta meg a fejét a fiú. - Már megvan a hopponálás jogosítványuk, szóval nem kell zsupszkulccsal utazniuk. - ingatta meg a fejét rosszallóan, mire én is kimásztam az ágyból.
- Na azt már nem! - rongyoltam ki az ajtón, egyenesen át az ikrek szobájába, ahol most Bill és Charlie vendégeskedtek. És azzal a lendülettel felrántottam az ajtajukat és széthúztam a függönyt, hogy a nyugodt arcukra süssön a reggeli nap erős fénye.
- Anya, még nincs dél. - morgott Bill, akinek hosszú haja fátyolként terült szét a párnáján.
- Még hogy délben jönnek! - mérgelődtem tovább és felhuppantam Charlie ágyára. - Szép reggelt, Napsugár! - rántottam ki a párnát a feje alól, mire a fiú álmos fejekkel meredt rám. Arcán nyomot hagyott az ágynemű redőzete, haja mérhetetlenül kócosan hullott a szemébe, felsőtestét pedig nem takarta semmi, csak pár égésnyom és karmolás, melyeket a romániai sárkányoktól szerzett.
