𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Meglepődtem, amikor az idei első hó leesése után Dumbledore kitűzte a roxmortsi kirándulás időpontját. A diákok többsége ugyan ünnepelte a hírt, de én elgondolkoztam a döntés következményein.
A férfi szerint mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás és ezt teljes mértékben meg is érdemeljük, de könyörgöm... Voldemort és a csatlósai folyamatos veszélyforrást jelentenek ránk nézve és ezekben az időkben nem biztonságos kiengedni a diákokat sehova. És tudom, hogy csak egy faluról van szó, ami itt van a birtok tövében, de a tanárok nem tudnak több száz diákra mind odafigyelni!
Féltem a kirándulástól.
- Biztos nem jöttök? - szomorú szemekkel néztem Liv és Cole irányába, akik a szájuk szélét rágva pislogtak a kinti hóra, ami aranyként csillogott a reggeli napfényben.
- Te egyáltalán minek mész? - tette fel a kérdést Cole és szemeit lassan átvezette a hátam mögött topogó Draco felé. - Folyamatosan rád vadásznak, nem hinném, hogy biztonságos kimenned innen. - a szavait nyomatékosította, de volt egy olyan érzésem, hogy nem hozzám beszél.
- Vigyázok rá. - szólalt meg Draco azonnal és erős karjait a derekam köré fonta. Puha ajkaival forró csókot nyomott a nyakamra és egyszerre húzni kezdett az ajtó felé.
- Malfoy! - szólt utána Olivia. - Komolyan vigyázz rá! - a lány szemei gondterheltek voltak és bennem egyre csak növekedni kezdett a pánik és a szorongás. De Draco elszántan bólintott és ügyet sem vetve félelmemre, kihúzott az ajtón.
- Biztos jó ötlet ez? - kérdeztem, miközben a fejemre húztam a sapkámat és elindultam a kirándulásra váró diákok felé.
- Nem lesz semmi baj, édes. - halványan elmosolyodott és megállított a folyosón. - Amúgy is segítened kellene pár dologban.. - kezei lassan a csípőmre vándoroltak és elkezdett hátratolni a hideg kőfalhoz. A hátam nekifeszült a falnak, karjaimat pedig Draco nyaka köré fontam.
- És miben kellene segítenem? - mosolyodtam el én is, miközben a fiú csókot nyomott a homlokomra, az arcomra, az orromra.
- Vennem kell ezt-azt és kell a véleményed. - a hangja elmélyült, ahogy a fülembe súgta a szavakat.
- Az én véleményem? Miért kell az neked? - zavarodtam össze kissé, mire a fiú beleharapott a nyakamba.
- Mert rajtad fogom használni őket. - suttogta, engem pedig hirtelen elöntött a forróság. A lábaim megremegtek, ahogy a fiú végigsimított az oldalamon és újabb csókot lehelt a nyakamra.
- És ha nem akarok olyan dolgokat használni? - kérdeztem, mire a fiú halkan nevetni kezdett.
- A tested nem éppen azt mondja, hogy nem akarod. - kicsit elhajolt tőlem, hogy a szemeimbe tudjon nézni. - És amúgy is... Imádni fogod. -tekintetét levezette az ajkaimra, én pedig mohón csaptam le rájuk. A csókja édes volt és forró. Olyan, amitől megremegek és amitől pillangók kezdenek repdesni a hasamban.
