𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Shhh! - csitította le Olivia a fotelt, ami erőszakosan és hangosan találkozott a lány csupasz lábujjával. Bent voltunk. Ott voltunk a mardekár hideg és sötét klubhelyiségében, ami némán fogadott be minket.
- Könyörgöm, Zabini! - suttogott agresszíven Fred. - Engedd el azt az átkozott kandallót és menj lefeküdni! - csapkodta a kezét a fiú idegesen, de Blaise minden izma megfeszülten ragaszkodott a hideg kandallóhoz.
- Nem. - jelentette ki a fiú. - Én itt alszok. - zárta le a vitát ennyivel a fiú, miközben Olivia lassan bedőlt a kanapéba, Theodore pedig a lépcsőn kuporodott le.
- Ez így nagyon nem lesz jó. - rázta a fejét George, én pedig mosolyogva figyeltem őket, majd a tekintetemet az ajtóban szemlélődő Charlie felé vezettem. A fiú pólója kissé felcsúszott a hasán, ahogy a karjával az ajtónak támaszkodott, ezzel megmutatva izmos hasát és néhány fehér hegét, amiket a sárkányai okoztak.
- Csak nem állva alszol, Ellie? - vonta fel a szemöldökét a fiú elégedetten, én pedig olyan bátorságot éreztem magamban, mint még soha. És közelebb léptem a fiúhoz, szemeimet meg sem próbáltam levenni a kockás hasáról, ujjaimat pedig finoman és lassan a pólójához emeltem.
- Fájnak még? - kérdeztem halkan a fiútól, aki válaszul megrázta fejét. Én pedig óvatosan a hegeihez emeltem a kezem és végighúztam rajta az ujjaimat. Charlie hasa pedig összerándult az érintésem alatt...
- Ne csináld ezt. - hajolt közelebb a fiú a fülemhez, mire elkaptam a kezem.
- Bocsánat, én nem... - estem pánikba a gondolattól, hogy mégis fájt neki. De a fiú beleharapott az ajkába és a fülem mögé simította egy kócos hajtincsemet.
- Nem fájt. - mondta lassan, megrázva a fejét. - De a nadrágom kezd nagyon szűk lenni miattad. - duruzsolta a fülembe halkan, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. A testemben eddig ismeretlen forróság ömlött végig, a hasam pedig megfeszült a fiú szavaitól...
- Mi a fene történik itt? - bicegett le hirtelen Pansy álmos szemekkel, égnek meredő hajjal. Aztán rémülten nézett vissza barátain és a betolakodó griffendéleseken. - Hála Merlinnek, hogy nem mentem. - rázta a fejét a lány.
- Parkinson! - kiáltott fel Blaise félálomban, mire George erősen tarkón csapta.
- Menjetek csak. - sóhajtott fel. - Én idelent maradok velük és figyelek, hogy egyik se fulladjon a hányásába, vagy nyelje le a nyelvét. - forgatta a szemeit, mire az ikrek váratlanul odaléptek hozzá és két cuppanós puszit nyomtak a lány arcára.
- Köszönjük! - sóhajtottak megkönnyebbülten. - Ezek borzalmasak, ha isznak! - panaszkodtak ránk, mire Fred felé vágtam egy párnát.
A fiúk pedig mit sem foglalkozva a lépcsőn és a kandallóban fetrengő fiúkkal, kirohantak a szobából, hogy még McGalagony előtt visszaérjenek az ágyukba. Mind, kivéve Charlie... Ő ugyanis nyugodtan állt mögöttem, lágyan simogatva a csupasz vállaimat.
