𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jó reggelt! - mosolygott rám Fred és Geroge a konyhapulton könyökölve. Odakint már javában zajlott az élet. A novemberi égbolt szürkén fedte be a tájat, elárasztva a virágágyásokat esővel. A szél szinte már fájdalmasan tépte a fák ágait és miközben én félig csukott szemekkel morogtam valami jó reggelt féleséget, az első villámok becsaptak a falu végébe.
- Nem szereti a reggeleket. - világosította fel testvéreit Charlie, miközben a kezembe nyomott egy bögre gőzölgő kávét. Hálásan néztem fel a magas fiúra, aki már szinte kívülről fújta a reggeli rutinomat, majd felmásztam a bárszékre és a lábamat lóbálva ébredezni kezdtem.
- Honnan szerzel kávét iskola közben? - vonta fel a szemöldökét Ron, aki ugyancsak nagyon nehezen viselte a reggeli hangzavart. Meg úgy a reggeleket összességében.
- Charlie szokott hozni nekem a konyháról. - vontam meg a vállam, mire a vörös felnézett bátyjára.
- Lehetek én is a barátnőd? - kérdezte halálos komolysággal, mire Charlie rákacsintott.
- Csak ha teljesíted a vele járó kötelezettségeket. - viccelődött a fiú, miközben finoman átkarolta a derekamat és hátulról nyomott egy puszit a nyakamba.
- Szerintem mind hallottuk, hogy Elara milyen jól teljesíti a kötelezettségeit! - jegyezte meg Bill csípősen, mire a torkomon akadt az életmentő kávém és hangosan prüszkölni kezdtem a mondattól. Bill pedig az orra elé húzta a napi újságot, hogy elrejtse a mosolyát.
- Én mondtam, hogy vékonyak a falak Charles! - csaptam gyomron a fiút, aki értetlenül meredt a bátyjára.
- Nem is hallottál semmit, igaz? - meredt rá Charlie, mire Bill hangosan felnevetett.
- Nem. Tényleg nem. De legalább éberséget varázsoltam a barátnőd szemeibe. - mutatott rám nevetve a fiú, arra célozgatva, hogy végre teljesen felébredtem. Én pedig összeszűkült szemekkel néztem a legidősebb Weasley gyerek felé és fojtogatni kezdtem a tekintetemmel.
- És mi a napi program? - könyökölt a pultra Harry, megtörölve ujjlenyomatos szemüvegét.
- Nos, ilyen trágya időben nem tudunk kviddicsezni. - biggyesztette le az ajkait Fred, majd hirtelen rám nézett. - NEM IS AKARTUNK! FÚJ KVIDDICS! - emelte fel a karjait védelmezően, én pedig a szemeimet forgatva kezdtem rajta nevetni.
- Rendbe tehetnénk a lakást anyukátok helyett. Biztos jól esne neki, mikor hazajönnek a kirándulásból... - vetette fel Hermione, mire egy perc néma csend telepedett a társaságra.
- Vaaaagy... Társasozzunk! - csapott az asztalra Charlie, mire az ikrek már el is rohantak a tömérdek mennyiségű mugli társasjátékért, ami a szekrényükben rejtőzik. - Utálok takarítani. - fintorgott a fiú elborzadva, mire lágyan felnevettem és magamhoz húztam, hogy megölelhessem. A többiek pedig lassan bevonultak a nappaliba, hogy kiválasszák a játékokat.
