𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Néztem őt, ahogy ott ül a hosszú, tömött étkezőasztalnál. Ahogy bámul ki a semmibe, ahogy összenevet a fiúkkal. Néztem, ahogy újra felveszi magára a nemtörődömség álcáját és néztem, ahogy minden visszatér a megszokott hétköznapokba.
De a szünetben valami megváltozott. Valami megváltozott benne és bennem is. Valami megváltozott közöttünk és rémesen furcsa volt egymás közelében lenni. Olyan volt, mintha új emberek lennénk, új célokkal, új emlékekkel. És először fogalmam sem volt, hogy miért érzem így magam...
- Tetszik a kilátás, Delavigne? - sandított felém Draco egy elégedett mosollyal, majd szórakozottan megrázta a fejét. A gyomrom pedig hirtelen összeugrott a fiú látványától, kék szemeitől és simogató hangjától... Mégis mi a fene történik velem?
- Szóval tartottatok egy tök eszméletlen bált, a tök eszméletlen francia otthonodban... - könyökölt az asztalra Olivia. - És azt mondod, meg sem lettem hívva? - emelte meg a hangját fájdalmasan.
- Mondtam már, hogy anyám senkit nem hív meg csak az ő barátait. - forgattam meg a szemeimet már vagy harmadjára.
- Liv, tedd túl magad rajta. - nevetett Pansy, a lányhoz vágva egy zsemlét.
- Tegyem... Tegyem túl magam rajta?! - tátotta el a száját. - Az évszázad eseménye! Egy hely ami tele van drága kajákkal és gazdag emberekkel! Szép ruhák, jó pasik... És tegyem túl magam rajta? - dobta vissza szegény zsemlét Pansynek.
- Minden évben van bál. - ráztam a fejem értetlenül.
- És nem is voltak jó pasik. - szólt hozzá a témához Draco, mire Olivia szemei tikkelni kezdtek.
- Ő ott volt? Ő ott volt én meg nem?! - meredt rám Liv eszelősen.
- Mit kerestél ott? - komorodott el Daphne, összeráncolt szemöldökkel nézve Dracora.
- Én vagyok Rory legjobb barátja. Még szép, hogy ott vagyok. - kacsintott rám a fiú, nekem pedig erősen kipirult az arcom. Barát? Tényleg csak legjobb barátok volnánk?
- Pukkadj meg, Malfoy! - morgott rá Liv, majd felém fordult. - Ez fáj. Fáj a lelkemnek... -
- Amid nincs, az nem tud fájni. - húztam el a számat, mire Liv felhorkantott.
- Szép volt, kölyök. Igazán gonosz, de igaz. - csapott a tenyerembe elismerően.
- Azért volt ott, mert a szüleink ismerik egymást. Tudod, hogy te vagy a legjobb barátom. - szaladt ki a számon a megszólítás, mire Olivia ledobta a kezében lévő süteményt és a nyakamba borult. - Liv? Liv, beteg vagy? Mi bajod van? - sokkolódtam le teljesen.
