𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Roxfort valami csodálatos volt. Szinte leírhatatlan... Ahogy az éjszaka elnyelte a hatalmas, égbe nyúló tornyait, olyan volt mintha soha nem érne véget. Mintha örökké csak nyúlna és magasodna a végtelenségbe.
Vastag, masszív kőfalai biztonságot nyújtóan leszek vissza ránk, míg a méteres ablakokon kiszűrődő fény hívogató, barátságos hangulatot keltett bennem.
- Csodálatos, nem? - lépett mellém Harry mosolyogva.
- Egyszerűen... Eszméletlen! - tátottam el a számat, izgalomtól csillogó szemekkel. A Beauxbatons ehhez képest... Persze. Az is csodálatos iskola. De az inkább... Nem is tudom, fényűzőbb, nagyzolóbb és sokkal hidegebb. A Roxfort ezzel ellenben, egyszerű. Egyszerű, letisztult, hatalmas és tele van melegséggel. Én pedig alig vártam, hogy beosszanak az egyik házba.
- Na mi van, Potter? Találtál magadnak egy új barátnőt? - lépett mellénk a semmiből Draco, gúnyos arckifejezéssel pislogva ránk.
- Fogd be, Malfoy! - forgatta meg a szemét Harry, de a szőke felém fordult.
- Azt hittem van benned valami érdekes. - mélyítette el a hangját a fiú. - De ezekkel barátkozni? Ejnye kislány. - csóválta meg a fejét önelégülten mosolyogva. Ez a fiú valami hihetetlen. Még mindig nem emlékszik rám!
Pedig ő... A felejthetetlen tekintete, a puha haja, a mosolya. Sosem tudtam kiverni a fejemből az arcát.
- Mielőtt még tovább mondanád... - emeltem fel az ujjamat bátortalanul, hogy bemutatkozhassak. Draco azonban rám kiabált.
- Hogy mersz megszólítani, sárvérű?! - nézett rám fintorogva, nekem pedig elállt a szavam.
- Látom nem sikerült felnőnöd. - forgattam meg a szemeimet és hirtelen bevillant egy apró emlékkép nagyjából hat éves korunkból. - Még mindig megvan az a plüssállat? - kérdeztem önelégült mosollyal az arcomon.
-Mi a... - döbbent le a fiú. - Honnan... Vagyis én nem... Miről beszélsz?! - háborodott fel mélyvörös arccal.
- Gondolkozz csak. - legyintettem. - Majd szólj, ha rájöttél. - kacsintottam felé, miközben szinte magamra sem ismertem. Soha nem volt ennyi önbizalmam egy fiúval szemben. És nagyon úgy nézett ki, hogy Draco sem tud mit kezdeni a helyzettel. Így inkább a szemüveges fiúhoz fordult.
- Igaz a hír Potter? Tényleg elájultál? Igaz, amit Longbottom mond? - villantotta meg a fogait gúnyosan.
- Kopj le, Malfoy. - kapta fel a vizet Ron, szinte azonnal. Ezek ketten nagyon utálhatják egymást...
- Valami baj van, Weasley? Talán te is elájultál az ijedségtől? - gúnyolódott tovább Draco, mit sem foglalkozva lekezelő modorával.
- Hagyd, Ron. - simítottam meg a vörös fiú szeplős karját. - Neki teszel szívességet, ha belemész a játékba. - suttogtam óvatosan, mire Ron kicsit összeszedte magát és elfordult Draco alakjától.
