𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
- A minisztérium nem akarja, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljetek az átkokkal. - bicegett a tanári asztalhoz Mordon, a szokásosnál sokkal nyúzottabb arccal, miközben én Oliviának mutogattam a karkötőmön lógó legújabb medált.
- Ez eszméletlen! - suttogta a lány, majd közelebb emelte magához a csuklómat. Ekkor pedig Mordon egy krétát hajított felénk, ami élesen csattant Olivia homlokán. - Mi a szar?! - fordult a férfi felé a lány.
- Értékelném ha nem az órámon beszélnék meg Miss. Delavigne magánéletét.- forgatta valódi szemét a férfi, miközben műszemével az osztály többi részét vizsgálta. - Álljanak sorba. - mondta hirtelen.
- Mi? Mégis mihez? - hangzott fel Pansy rémült hangja.
- Gyakorlunk. - felelte Mordon idegesen. - Az Imeperius-átok egy igen erős varázs. Eddig egy varázslót sem ismertünk, aki teljesen ellen tudott volna állni neki. Ma megnézzük ti hogyan reagáltok rá. - vonta meg a vállát, miközben a kezébe vette varázspálcáját. Mi pedig döbbenten meredtünk egymásra, de senki nem mert neki nemet mondani.
És a férfi pedig elégedetten mosolyogva nyúlt az első diák elé. Milicent arca pedig hirtelen elkomolyodott. Szemei szinte üvegessé váltak, ahogy énekelni kezdte a Roxfort Himnuszát. Theodore ugatni kezdett, miközben béka módjára ugrálta körbe a termet. Olivia megállás nélkül forgott egy helyben, miközben kezeivel folyamatosan a fejét csapkodta. Nora egy ugrással felmászott az asztalra, majd le onnan. Aztán vissza, majd újra le.
- Elara. - hallottam a nevemet. A szívem a fülemben dobogott, a kezeim pedig izzadni kezdtek a félelemtől. Annyira el voltam foglalva a saját bajommal, hogy észre sem vettem amikor kinyílt a terem ajtaja és egy ismerős alak lépett be rajta. - Imperio... - hallottam az igét.
- Feküdj a földre és mássz végig a padlón. - jött a parancs, de a fejem egyszerűen annyira tompa volt, hogy hirtelen fel sem fogtam miről van szó.
- Nem. - hallottam a saját hangomat, ami most sokkal mélyebben és határozottabban csengett, mint eddig bármikor.
- Feküdj a földre és mássz végig a padlón. - csendült fel Mordon hangja, mire megráztam a fejem.
- Nem. Ennek semmi értelme. - feleltem. A szemeim fájdalmasan pislogtak, a végtagjaim pedig hirtelen égni kezdtek a tettvágytól, de nem mozdultam. Nem. Eszem ágában sem volt megmozdulni.
- Csapj az asztalra. - váltott feladatot Mordon.
- Miért csinálja ezt velünk? - fordultam szembe a férfi félelmetes alakjával.
- Csapj az asztalra! - komorodott el Rémszem hangja. Pálcája feszesen feszült a kezében, szemei mérgesen pislogtak felém.
- Nem szabadna ezt csinálnia. - mondtam. A kezeim nem mozdultak.
