𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A roxmortsi hétvége reggelén borzalmasan erős fejfájással ébredtem. A hajam csapzottan és izzadtan tapadt a forró bőrömhöz és amint kinyitottam a szemeimet, egyszerre émelyegni kezdtem, mintha csak az egész éjszakát ivással töltöttem volna...
A nap erősen tűzött be az ablakon és a többiek már régen lementek reggelizni, mire én magamhoz tértem. És miközben felültem az ágyamban, végignéztem magamon. Valami nem volt rendben velem. Valami napok óta nem volt rendben velem és nekem fogalmam sem volt, hogy mi történik.
De mégis kikeltem az ágyból és gyorsan magamra kaptam a ruháimat, majd belenéztem a tükörbe, hogy egy kis sminkkel eltakarjam a szemem alatt éktelenkedő karikákat, amikor...
- Mi a... - ráncoltam a szemöldökömet, ujjaimat lassan az arcomhoz emelve. Az orromból lassan szivárgott a vörös vér, mintha csak egy esőcsepp gördülne le a hideg ablakon.
- Hé, Elle! - nyílt ki hirtelen az ajtó, mire sietősen megtöröltem az orrom. Theo döbbenten nézett rám az ajtóból, szemével folyamatosan a véres kezemet szuggerálva.
- Nem tudsz kopogni?! - förmedtem rá hirtelen.
- Sajnálom. - szeppent meg a fiú váratlanul. - Olivia küldött, hogy nézzem meg ébren vagy-e már. Elle... Minden rendben? - mutatott felém a fiú, mire magamra kaptam egy pulóvert és elindultam az ajtó felé.
- Minden rendben. - feleltem határozottan és kifejezetten mérgesen. A fiú pedig néma csendben követni kezdett a folyosón, egészen a nagyterem ajtajáig. - Theo. - fordultam szembe vele. Az arcom még mindig lángolt és hideg verejték folyt végig a hátamon...
- Igen? Baj van? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Draconak egy szót se. - szorítottam össze az ajkaimat, mire ő lassan, bizonytalanul bólintott. Aztán mosolyt erőltetve az arcunkra, beléptünk az étkezőbe és leültünk a barátaink mellé.
- Hogy a francba tudsz te ilyen sokat aludni? - kérdezte Draco, miközben a tányéromra pakolta a palacsintákat.
- Nem vagyok éhes. - toltam el magam elől a tányért, mire Theodore aggodalmas pillantásokat lövellt felém.
- Te? Nem éhes? - meredtek rám a többiek. - Eljött a világvége? - kérdezte szórakozottan Olivia. Borzalmas hányinger kerülget...
- Csak sokat ettem vacsorára. - vontam meg a vállamat, mire Draco a combomra helyezte a kezét és közelebb hajolt hozzám.
- Tegnap kihagytuk a vacsorát, mert azt mondtad nem vagy éhes. - meredt rám a fiú. Én pedig már szólásra nyitottam volna a számat, hogy kitaláljak valami kifogást, amikor a nagyterem ajtaja kivágódott.A diákok elcsendesedtek, villák hangosan csörömpölve hullottak a tányérokra és biztosra veszem, hogy néhány lány szinte elájult a látványtól...
