𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A könyvtárban ültem, amikor megtörtént az incidens. A tavaszi nap sugarai erősen világították meg a zsúfolt könyvtárat, ahol a diákok szinte fejvesztve írták beadandó dolgozataikat, vagy végeztek kutatást bájitaltanra. Az ablakon beszűrődő fény sugaraiban ott táncoltak a könyvekről elkalandozó porszemek, a székek pedig halkan reccsentek minden alkalommal, amikor valaki nyűgösen megmozdult.
Én pedig fájdalomtól hasogató fejjel ültem Cole mellett a széles, kerek tölgyfaasztalnál, miközben unottan, már-már kínzó gyötrelemmel lapozgattuk a mágiatörténelem könyveinket.
- Ez egy szar. - dőlt hátra Cole, miközben szemeit végigfuttatta a könyvtárban ülő diákokon.
- Akkor is le vagy maradva. - forgattam a szemeimet, tekintetemet óvatosan a sarokban ülő Cedric felé vezetve. Már eltelt egy nap a förtelmes hazugságom óta és eddig semmi visszhangja nem volt a dolognak. Talán Seamus elfelejti az egészet, vagy elkönyveli, hogy elvesztette a "játékot".
- Azt hinné az ember, hogy egy szellem izgalmas órákat tud tartani. - sóhajtott, majd mimikája gyorsan meg is változott, amikor egy harmadikos hollóhátas lány rámosolygott. a Fiú pedig felvont szemöldökkel, félmosollyal az arcán kacsintott a lányra.
- Nem figyelnél ide egy kicsit? - csettintettem az arca előtt. - Nekem kell segítenem, szóval baromi hálás lennék, ha nem rabolnád ennyire az időmet! - mordultam rá hirtelen, mire Cole félredöntött fejjel vizsgálni kezdte az arcomat.
- Mitől vagy ilyen harapós, tündérem? - kérdezte komoly hangon.
- Csak fáj a fejem ettől a szartól. - csaptam össze a dohos könyvet, amiből egy hatalmas porfelhő szállt ki.
- Tudtam, hogy szerinted is egy szar! - mutatott rám a fiú diadalittasan, mire végre elnevettem magam.
- Ő is belehalt az unalomba, akkor én hogy ne tegyem?! - tettem fel a kérdést, ami mindenkit foglalkoztat, aki részt vesz Binns professzor forradalmi történelemóráin.
- Csinálhatnánk helyette valami mást. - hajolt közelebb hozzám a fiú, nekem pedig váratlanul felcsillantak a szemeim. Aztán... Aztán az ajkaim enyhén szétnyíltak a döbbenettől. Ugyanis Seamus Finnigan hatalmas hévvel rontott be a csendes könyvtárba, felverve ezzel az alvó felsőbb éveseket.
- Édes Merlin most segíts meg... - suttogtam tágra nyílt szemekkel, amikor észrevettem, hogy a fiú egyenesen Cedric felé indul.
- Ki ez a gyökér? - fintorgott Cole, pislogás nélkül követve Seamus minden mozdulatát.
- Igaz ez? - állt meg Cedric előtt, aki éppen egy vastag könyvet olvasott a hopponálás jogosítvány megszerzéséről.
- Elnézést, micsoda? - emelte fel a fejét a fiú, értetlenül pislogva a feldúlt griffendéles felé.
