𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Draco szemszöge:
- Oké, vegyük át még egyszer... - suttogta Cole, amikor hajnali három körül beléptünk a lányok szobájába. A függönyök elzártak szinte minden fényt amit a hold adott és a falak sötéten néztek vissza ránk. De volt egyetlen egy, apró fénysugár...
Ami ott világított az arcán. A fényes haja megcsillant a a holdtól és fehér bőre csak úgy ragyogott. Az egész lány olyan volt, mint egy valóra vált csoda és én akaratlanul is elmosolyodtam, amikor meghallottam békés szuszogását.
- Ti háromra felkapjátok... - mutattam Cole és Theo felé. - Zabini beköti a szemét, utána pedig viszem is a helyszínre... - magyaráztam sürgetően. Egy milliószor mondtam már el nekik, hogy mi a tervem.
- Jó, de én nem értem pontosan... - emelte fel a kezét Theo suttogva, én pedig hirtelen nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy megüssem.
Egy rakás idióta.
- Mi a faszomat nem értesz ezen, Nott?? - suttogtam erőszakosan, mikor egy hangos puffanás ütötte meg a fülemet.
- Bocs! - jajgatott Theo. - Rossz helyre léptem. - magyarázta.
- Nem! - vágtam vissza. - 16 éve anyád adott életet a rossz dolognak! - csaptam a homlokomra hitetlenül.
- Ohh, fogd be! - morgott a fiú.
- Fel fogjátok ébreszteni őket! - csitított le Zabini, mire Cole erősen tarkón csapta. A tekintetem pedig egy pillanatra találkozott sebes arcával és elismerően biccentettem felé. Ő az egyetlen fiú, akit nem ölnék meg néha. De csak néha.
- Hova fogod vinni utána? - kérdezte Nott, én pedig unottan forgattam a szemeimet.
- Nem a te dolgod, baszki! - mordultam rá. - Már így is késésben vagyunk, mert a nap mindjárt elkezd feljönni! - mutattam az ablakra idegesen. Ennyi balfaszt egy helyen...
- Milyen világban kel fel a nap négy körül?! - értetlenkedett Cole.
- Nyáron, te állat! - vágott vissza Theodore.
- És szerinted... MOST NYÁR VAN?! - mordult fel Bellchant
- Ébren vannak? - fordult lassan körbe Zabini. - Fel fognak ébredni. - magyarázta, miközben idegesen beletúrtam a hajamba. Nem hiszem el! Miért is kértem meg őket, hogy segítsenek?! Életképtelen barmok!
- Miért beszéltek még?! - kérdeztem mérgesen, végignézve a fiúk álmos arcán.
- Mert lehet, hogy ébren van! - vágott vissza Zabini.
