𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fenyegető szakadék ásítozva, megfáradva nyúlt el a hatalmas kőhíd alatt, ami a kora reggeli órában csak engem tartott a magasban. A ruhámat lágyan fújta a hűvös szellő, miközben fáradt szemeimmel a már jól megszokott tájat fürkésztem. A Roxfort, hiába érik minden évben sérülések, mintha sosem változna. Mintha örökre az a hely maradna, ami megvéd minket a külvilágtól és néha saját magunktól is. Mintha csak segíteni próbálna minden egyes kis problémánkon és velünk harcolna a jók oldalán.
- És ezen hogy fogsz segíteni? - sóhajtottam fel, majd a szemeimet a végtelen mélységre szegeztem. Hogy fogok kimászni ebből a katyvaszból?
- Hát te? - lépett mellém egy ismerős fiú. Elnyűtt ruhái frissen simultak az évről évre magasabb alakjára. De hiába voltunk barátok és kedveltem nagyon a fiút... A jelenléte talán most jobban frusztrált, mint eddig valaha.
- Szia, Harry. - rámosolyogtam a szemüveges fiúra, miközben megpróbáltam a lehető legjobban elrejteni minden problémámat. - Csak levegőzök egyet. - fordultam vissza a táj felé.
- Hihetetlen, nem igaz? - kérdezte a fiú, hangja éppen olyan gondterhelt volt, mint az enyém. - Már hatodévesek vagyunk. El se hiszem, hogy jövőre már az utolsó évünket kezdjük meg és aztán... - éreztem, hogy nem erről akar beszélni. Harry nem szokott nosztalgiázni, sem a tanulmányainkról beszélni. Őt a kalandok érdeklik és Tudjuk ki. Harry nem az a fajta fiú, aki órákon át képes a jövőjéről beszélni.
- Aztán következik a nagyvilág. - mentem bele a játékába, hátha így hamarabb megtudom mit szeretne elmondani. - Tudod már milyen pályára mész majd? - kérdeztem, felé fordítva a fejemet.
- Szerinted? - nevetett fel a fiú. - Azt sem tudom milyen órám lesz most. - húzta elő zsebéből a gyűrött, szakadt órarendjét.
- Jogos. - biccentettem felé. - De az biztos, hogy te nem az az irodában dekkoló fajta vagy.
- Bele is bolondulnék. - vakarta meg a tarkóját fáradtan. - És te? Van valami elképzelésed? - kérdezte, én pedig fájdalmasan nagyot nyeltem. Ohh, Harry... Ha tudnád mennyi más bajom van, amik teljesen elterelik a figyelmemet a jövőmről...
Talán nincs is jövőm. Talán nemsokára meghalok és minden probléma véget ér. Hiszen milyen megoldást lehetne kitalálni? Nem lehetek ilyen fiatalon feleség, főleg, ha nem is szeretjük egymást! Elárulnám Draco és Olivia bizalmát és szeretetét is. Elárulnám magamat és a nézeteimet. De ha nem teszem meg, mindenki meghal akit szeretek.
Kivéve... Kivéve, ha halálfaló leszek és tönkreteszem az életemet.
- Lara? - köhintett Harry, hogy visszarázzon a gondolataimból.
