𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Most nem igazán ér rá, Diggory. - fordult szembe vele Draco feldúltan.
A világom pedig szépen lassan forogni kezdett velem. Ahogy néztem a két fiút, a júniusi hőség egyszerre megcsapta az arcomat és éreztem, ahogy a hideg verejték végigfolyik a hátamon. Lassan, lomhán gördültek végig a bőrömön, elvonva ezzel szinte minden figyelmemet.
- Megtennéd, hogy leveszed a kezed a barátnőmről? - emelte meg a hangját erélyesen Cedric, mire nehezen lélegezve, heves szívverések közepette ráemeltem a tekintetem.
- Ha valóban a barátnőd lenne... Akkor sem tenném meg. - vonta fel a szemöldökét Draco, erősebben fonva körém a karjait.
- Te elmondtad neki? - nézett rám Cedric értetlenül, én pedig megráztam a fejem.
- Elmondtam. - helyeseltem. - És igaza van, Ced. Nem valódi a kapcsolatunk. - néztem a fiú szemeibe elhomályosult pillantásokkal.
- És szerinted akkor ez így rendben van? - kérdezte a fiú. - Az egész iskola azt hiszi, hogy együtt vagyunk! Szerinted mégis mit fognak gondolni, ha azt látják, hogy az állítólagos barátnőmet más fiú fogdossa? - folytatta hevesen, mire Draco kinyújtotta a kezét és hátrébb tolta őt a közelemből.
- Nem hinném, hogy így kellene beszélned vele. - mélyítette el a hangját a szőke.
- Draco... - suttogtam a fiú felé. Valami nem volt rendben. Hosszú hónapok óta szenvedek a problémáimtól. Rémesen hosszú hónapok óta és minden alkalommal egyre nehezebb elviselni. De most... Talán a melegtől, vagy a rengeteg stressztől, de borzalmasan voltam.
- Maradj ki ebből, Malfoy! - vágott vissza Cedric. - Baromira semmi közöd ahhoz, hogy mi van közöttünk Elarával. - mondta.
- Közöttetek? - nevetett fel a szőke. - Közöttetek maximum levegő van! - gúnyolódott, mire erősen megragadtam a karját.
- Draco... - ismételtem meg a szavaimat. - Nem érzem jól magam. - motyogtam.
- Rory! - kapott utánam a fiú hirtelen.
▲ △ ▲
Zúgott a fejem amikor felébredtem. A végtagjaim fájdalmasan rándultak össze, mikor kinyitottam a szememet és megpróbáltam rájönni, hogy hol is vagyok pontosan.
- Áhh, jó reggelt, Drágám! - mosolygott rám Madam Pomfrey kedvesen, de a szemeiben mégis aggodalom ült.
A gyengélkedő fehér falai fényesen néztek vissza rám. A tárva nyitva lévő ablakokon beszűrődött a nyári nap melege és a virágok mámorító illata, a vörös függönyök pedig sötétítőként szolgálva próbálták kissé elviselhetőbbé tenni a fényességet. A szobában pedig szinte gyilkos csend uralkodott. Az ápolók szorgalmasan bújták az orvosi könyveket, miközben a javasasszony sürgető léptekkel hozott felém egy adag orvosságot.
