𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Charlie, várj! - estem kétségbe teljesen, amikor a fiú mérges szemekkel elindult az iskola bejárata felé. Charlie rám sem nézett, miközben visszafordult. Szemeivel csak Dracot figyelte, akinek a kifejezései és érzelmei felfoghatatlan tempóban változtak.
- Elara, ne. Most ne. - tartotta fel a kezét Charlie, nekem pedig összeszorult a torkom a hangjától.
- Aurora, ne menj el! Sajnálom, nem kellett volna ezeke... - kezdte, de Charlie a szavába vágott.
- Édes Merlin, add már fel! - kiáltott a fiú. - Vele akarsz lenni? - kérdezte idegesen a fiú. - Tényleg? Érdekes, én nem mondanék ilyet a lánynak akit szeretek, de jól van lássuk. - tárta szét a karjait, mire megráztam a fejem.
- Miről beszélsz? - néztem rá. Most... Ugye most nem akar szakítani?
- Egészen türelmesen néztem, ahogy Malfoy úgy mereszti rád a szemét, mint egy kanos kiskutya és elviseltem a megjegyzéseit is. Azt is, ahogy a füledbe súg, vagy hozzád ér. De most már komolyan betelt a pohár. - rázta a fejét hitetlenül.
Még soha nem hallottam így beszélni. Igen, volt már mérges. Akadt már ki. De nem így. Nem ennyire. A hangja olyan volt, mintha bármelyik percben előtörnének belőle a könnyek és a kezével idegesen tűrt bele a hajába, miközben folyamatosan Draco és köztem ugráltatta a szemét.
- Mondtam már, Weasley... Hogy nem gondoltam komolyan. - suttogta Draco kerek szemekkel.
- Lehet, hogy Elara ezt elhiszi neked... De én nem! Még Olivia is felhívta a figyelmem rád és arra, ahogy róla beszélsz! - mutatott rám Charlie, mire értetlenül néztem a két fiúra.
- Hálás lennék, ha nem gondolnád azt, hogy jobban tudod ki iránt mit érzek... - sziszegte Draco idegesen. - Ha annyira vele akarnék lenni, hidd el nagyon könnyen el tudnám venni tőled. - mérgelődött Draco, nekem pedig tágra nyílt a szemem.
- Mit mondtál? - fordultam Draco felé. A testem egyszerre remegni kezdett az idegességtől, a fiú pedig nyúzott arccal nézett vissza rám. - Nem vagy te kicsit nagyon elszállva magadtól, hogy így mersz beszélni rólam? - emeltem meg a hangomat.
- Ne, Ro... Nem így értettem! - kelt a saját védelmére.
- Persze! Te soha semmit nem úgy értesz! Hát képzeld el, hogy csinálhatsz bármit, nem fogsz elvenni tőle! - néztem a szemébe idegesen. - Mert tudod mit szeretek benne a legjobban? Hogy ő nem te! - szorítottam össze a számat. Tudtam, hogy ezzel rémesen meg fogom bántani a fiút, de azok után ahogy beszélt rólam... - Fogd fel, Draco... Vésd végre az eszedbe, hogy nem egy tárgy vagyok, akit kedved szerint vehetsz elő és dobhatsz el. -
