𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Nézzétek, itt van! - súgott össze egy csapat lány a folyosón.
- Majdnem megölt egy beauxbatonos lányt! - hüledezett egy nálam nagyjából két évvel fiatalabb hollóhátas fiú, aki a barátaival állt a bűbájtanterem ajtaja előtt. A diákok nagy része már bővel a vacsorához készülődött, de én direkt később akartam lemenni. Amikor már kevesen vannak és nem kell minden asztaltól ezeket a pillantásokat kapnom.
- Ne bámuljátok már, ti keselyűk! - lépett mellém nagy hévvel Olivia, erősen átkarolva a vállamat.
- Neked nem kellene már ágyban lenned? Két órája jöttetek le enni a többiekkel. - néztem fel a magas lányra, akinek vörösesbarna haja most kivételesen egy rendezett lófarokban keretezte az arcát.
- Ugyan már, Kölyök... - rázta a fejét. - A többiek már rég visszamentek az asztalhoz és téged várnak. - magyarázta, meggyorsítva hosszú lépéseit.
- Engem? - néztem vissza rá értetlenül.
- Persze. Szerinted hagyni fogjuk, hogy így nézzenek rád? - meredt egy csapat hugrabugos lányra. - Tudom, hogy kell bejutni hozzátok! - kiáltotta fenyegetően a lányokra, akik ijedtükben ugrottak egyet, majd inkább odébb álltak.
- Néha kifejezetten örülök, hogy ilyen rémisztő vagy. - nevettem fel őszintén, mire a lány a szívéhez kapott.
- Csak rémisztő? Tovább kell dolgoznom a fenyegető nézésemen. - rázta a fejét, majd erősen belökte a nagyteremhez tartozó súlyos tölgyfa ajtót és egyenesen a mardekár asztalához kezdett húzni, ahol Pansy, Blaise, Theo, Daphne, Draco és Charlie éppen összeráncolt szemöldökkel figyelték a velük szemben lévő asztalokat.
- Meghoztam. - ült le Liv egy hatalmas sóhaj kíséretében, majd leültetett Charlie mellé.
- Szóval... Te is mardekáros lettél? - nevettem rá Charliera, aki éppen felvont szemöldökkel meredt az engem figyelő Seamus Finniganre.
- Egész jól megy neki az ítélkező nézés. - ismerte el a fiút Theo, majd hatalmasat ásítva átkarolta Olivia vállát. A lány pedig a szó legszorosabb értelmében lefagyott és úgy meredt a fiú kezére, mintha nem tudná feldolgozni a bejövő információt.
- Lélegezz, Liv. - suttogtam neki visszafojtva a mosolyomat.
- Rajtam a keze... - nézett rám rémülten Olivia, miközben megpróbálta feszesen kihúzni magát, hogy lesöpörje magáról Theo kezét.
- Mi baja van? - hajolt le hozzám Charlie, érdeklődve pislogva a páros felé.
- Nem tud mit kezdeni a nyílt érzelmekkel. - vontam meg a vállam. - Nem véletlenül nincsenek együtt, miközben az egész suli tudja, hogy egymásba vannak habarodva. - forgattam a szemeimet.
