𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az élet tele van nagyon sok, nagyon nehéz döntéssel. Olyan döntésekkel, amelyeknek végtelen számú következménye van, mind a környezetünkre, mind ránk nézve. Gyerekkorban más az egész... Ott még csak a sötétben rejtőző szörnyektől félünk, a mumustól az ágy alatt. De amikor felnövünk, a szörnyek valóságosak lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás? Mind olyan érzések, melyeket mi idézünk elő a döntéseinkkel és tönkretehetjük vele a másik, vagy éppen a saját életünket.
És mi van akkor, ha eluralkodik rajtunk a megbánás? És mi van akkor, ha az ember rákényszerül, az igazság feltárására?
Egy hatalmas barna bagoly kopogott az íróasztalon. Tollai kissé megtépve, borzosan vették körül kerek fejét, sárga szemeivel pedig türelmetlenül nézte a mozdulataimat, ahogy kikeltem az ágyból.
- Kinek hoztad? - vettem el a levelet a csőréből, majd összeráncolt szemöldökkel fordítottam meg azt, hogy szembe találjam magam a címzettel. - Te mégis kihez tartozol? - néztem az egyre türelmetlenebb állatra, aki erőszakosan felém huhogott.
"Kedves Elara!
Már majdnem egy éve, hogy segítettél a keresztfiamnak és hála nektek, megmenekültem. Tudom, írnom kellett volna, legalább megkérdezni mi van veled, de rémesen nehéz dolog a bujkálás! Milyen az iskola, Elara? Hallottam, hogy idén rendezték meg a Trimágus Tusát és Harryt is benevezték. Mit szólsz a sárkányokhoz? Eszméletlen... Legutóbb dementorok, most sárkányok. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő próba... De nem ezért írok neked, azt hiszem ezt te is jól tudod. Beszélnünk kellene egy pár dologról. Nagyon fontos dolgokról, amiket már régen tudnod kellene. Úgy hallottam a második próba után lesz egy roxmortsi hétvége. Nem mondhatom el, hova gyere, (nem bízom ebben a tollasban) de kérlek menj el te is a kirándulásra. Minden jót! Sirius"
- Hát ez remek. - sóhajtottam lemondóan. Mintha nem lenne így is elég bajom... De persze, szeretnék találkozni vele, hogy tudjam hogy van, milyen az élete most, hátha mesél az iskolás éveiről. De hogy mondom meg neki, hogy meghalt a fia? Hogy a francba mondom meg neki, hogy meghalt a fia, akit eltiltott tőle az anyám?
- Te meg ne csipogj már ennyit! - kiáltottam rá idegesen a madárra, aki válaszul belecsípett az ujjamba. - Pukkadj meg.... - fintorogtam rá, majd kivonultam a szobából és elindultam reggelizni.
- Jó reggelt. - ültem le Olivia mellé, akinek arcán hasonló kifejezések ültek, mint az enyémen.
- Azt hittem már nem jössz! Van nagyjából húsz percünk, mielőtt a fiúk betoppannak. - pakolta meg a tányérját a lány. Ki mondta, hogy az elkerülés nem jó taktika?
