𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Piton meg fogja ölni őket. - karolta át Fred Oliviát, akinek a szemei természetellenes szögben meredtek az egyre közeledő iskolára.
- Viccelsz? Ma McGalagony az éjszakai kopó! Nincs az a mágia, ami átvisz rajta. - panaszkodott Georgie, két karjával szorosan fogja az egyre esdekelő Blaiset. - Végünk van. - sóhajtott a vörös.
- Charlie, tudok ám menni a hét lábamon. - motyogtam szédülve. Miért van ilyen rohadt meleg idekint?! Ősz van az istenit!
- Az jó bébi, de csak két lábad van. - nevetett rám Charlie, aki még mindig az ölében cipelve szelte át a göröngyös utat. Előttünk pedig ott ment Draco és a hülye szukája... Mi a cickányt szeret ebben a lányban? Mi a halált lát benne? Még csak nem is szép szőke! Tiszta koszos a haja. Vagy mi az. Kopott.
- Hogy lehet valaki ilyen idegesítő? - sopánkodtam tovább, megint hamarabb nyitva ki a számat, mint akartam... Nem hiszem el. Én nem akartam beszélni. Vagy de? A csillagok mindig ilyen homályosak voltak?
- Kiről beszélsz? - kérdezte Charlie, közelebb húzva engem a mellkasához.
- Miért vagy ilyen izmos? - meredtem az arcára és csak most tűnt fel, hogy mennyire szépek a szemei.
- Köszönöm szépen, neked is szépek a szemeid. - nevetett a fejét csóválva. - Figyelned kéne arra, hogy mit mondasz ki, te bolond. - nyomott egy gyors puszit a homlokomra.
- Szóval... Velem maradsz? - vontam fel a szemöldökömet mosolyogva, finoman beleharapva az alsó ajkamba, mire Charlie hitetlenül megrázta a fejét.
- Hihetetlen vagy. - nevetett halkan. - Tényleg ezt akarod? - komolyodott el hirtelen a fiú arca, én pedig hirtelen azt éreztem, hogy a fejem elkezd kitisztulni, a világon pedig semmi más nem létezik, csak a fiú csodálatos, mélybarna szemei. Nagyon furcsa dolog ez az alkohol. Rémesen furcsa.
- Azt hiszem, igen. - komolyodtam el én is, mire Charlie lassan megnyalta ajkait, amik mosolyra húzódtak.
- Ha a hercegnő ezt kívánja... Nem mondhatok nemet. - jelent meg a játékos félmosoly az arcán, a gyomrom pedig összeszorult az izgalomtól. Charlie Weasley velem marad éjszakára! Aztán...
- Nem lehet! - kaptam a számhoz. - Charlie, a Roxfortban szobatársak is vannak! - ismertettem a fiúval rémülten, aki hangosan felnevetett.
- Ellie, én is ide jártam. - hahotázott jóízűen, én pedig még csak zavarba se tudtam jönni. Csak hallgattam a nevetését és néztem az őszinte mosolyát...
- Miattatok fogunk lebukni! - mordult hátra Draco, mire hangosan visszakiáltottam neki.
- Szerintem meg miattad, zsémbes nagyapó! - nyújtottam rá a nyelvem, mire Fred, George és Charlie összenéztek. - Most mi van? - néztem rájuk. - Éppen Charlieval tárgyalom az éjszakánkat, erre beleszól! - háborodtam fel.
