𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Gyertek gyerekek. Keressük meg a helyeinket. - fordult felénk Mr. Weasley hatalmas mosollyal az arcán. A jegyeinket éppen most fogadták el és a kezünkbe nyomtak egy-egy térképet, mellyel a hatalmas, végtelennek tűnő mezőn közlekedhetünk.
- Oda nézz! - mutatott elém Cedric tátott szájjal. - Annak a sátornak még tornyai is vannak. - mutatott egy halvány, bézs színű sátorra, melynek hatalmas tornyai szinte öt méter magasan nyúltak az égbe.
Igen... Ez volt a Világkupadöntő. A mező több kilométeres körzetében sátrak sorakoztak egymás mellett, alig kihagyva pár centit egymás között. A varázslók és boszorkányok eszméletlen tákolmányokkal készültek a várhatóan több hétig tartó mérkőzésre, ami a mellettünk lévő elvarázsolt csarnokban fog lezajlani.
- Azt hiszem megtaláltuk az ír szurkolókat. - nevettem hitetlenül, amikor egy csoportba összegyűlve megláttam vagy negyven sátrat, mindegyik rikítóan zöld színben pompázva, lóherével a tetején...
- Harry! - hallottam az ismerős hangot hirtelen, amitől még a hideg is kirázott. Seamus Finnigan zöld sapkában, lóherés kitűzővel, ír zászlóval a kezében rohant felénk, hatalmas mosollyal az arcán.
- Szia, Seamus. - intett neki Harry, de a fiú már nem is figyelt rá. Amint meglátott engem, a figyelme teljesen és megzavarhatatlanul rám irányult.
- Elara! De jó téged itt látni. Azt hittem nem szereted az ilyen játékokat. - lépett felém a fiú, megsimítva a karomat.
- Ohh... Igen, de tudod... Ezeknek a fiúknak nehéz nemet mondani. - jöttem zavarba teljesen a váratlan érintéstől. Seamus jó ember. Tényleg. Semmi kivetni valóm nincsen, azon kívül, hogy rémesen idegesít!
És ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve... Kicsit közelebb léptem Cedric mögém magasodó alakjához, gondosan ügyelve arra, hogy Seamus is észrevegye, ahogy összeér a kezünk.
- Nos.. - komorodott el a fiú. - Remélem találkozunk még. - biccentett, majd visszavonult a családjához.
- Ez mi volt? - fordított szembe magával Cedric, én pedig elhúztam az ajkaimat, nem tudva mit is válaszoljak neki. Bocs, hogy hozzád simultam, de Seamus zaklat? Bocs, hogy nyomulok, csak le akarok rázni valakit? Bocs, hogy.... - Nem mintha annyira zavart volna. Csak kíváncsi vagyok a válaszodra. - kacsintott rám a fiú, én pedig mélyen elvörösödtem a pillantásaitól.
- Elara? - mély hang. Mély, férfi hang. Ne. NE,NE,NE!
- Lucius? - fordultam meg összeszorított fogakkal, a körülöttem állok pedig megfeszültek a férfi közelségétől. De nem csak ő volt ott... Felesége, Narcissa kifinomultan állt férje mellett, arcára rá volt írva mennyire nincs kedve ehhez az egészhez. Mellette pedig ott állt: Draco.
