𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ti meg mit csináltok itt? - néztem a híres hármasra, akik egy hatalmas szikla mögött lapulva figyelték Hagrid házát. A szél hidegen fújt körülöttünk, felborzolva a frissen mosott hajamat, az ég pedig szürkén tekintett le a roxforti birtokra.
- Lara! - fordult hátra Hermione szomorúan. - Nem akartunk szólni... Tudjuk, hogy milyen mélyen érint ez téged... - magyarázta a lány, felém lépkedve, hogy szorosan megöleljen.
- Sajnáljuk, de... Csak meg akartunk óvni. - pislogott rám Harry bűnbánóan, de még mindig nem értettem miről van szó. Csak néztem Hagrid kunyhója felé, ahol...
- Ne... Mondjátok, hogy nem most... - akadt el a lélegzetem hirtelen.
- Most fogják kivégezni. - sütötte le a tekintetét Ron, szemeiben könnyek bujkáltak. Az arcom pedig egyszerre elfehéredett és lassan, remegő lábakkal indultam közelebb a sziklához. Szegény állat... Csak feküdt ott szomorúan a földön, nem tudva mi következik...
- Áhh, ti is jöttetek, élvezni a műsort? - szólalt meg mögöttünk egy rémesen ismerős hang, a gyomrom pedig azonnal összeszorult. Draco Malfoy és hűséges követői önelégült mosollyal lépkedtek felénk, végignézve szomorú, könnyes szemű négyesünkön.
- Menj innen, Malfoy. - sziszegte Harry mérgesen.
- Szegény Potter... - gúnyolódott a fiú. - Mi a baj? Ki fogják végezni a kedvencedet? - mosolyodott el ördögien, szemei pedig lassan a tekintetem felé vándoroltak. Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálja... Megáll az eszem! Egyszerűen nem hiszem el!
- Fogd be... - meredtem rá, de a hangom inkább volt kérlelő, mint mérges. Ebben a percben egyszerűen nem volt erőm... Nem volt erőm veszekedni, csak azt akartam, hogy menjen el és hagyjon minket békén.
- El ne sírd magad, Delavigne... - forgatta a szemét Crak, mire Draco erősen gyomorba könyökölte. - Most ezt... - nyögött fel a fiú fájdalmasan. A szőke pedig valamit odasuttogott a fiúnak, aki egyből rám emelte a tekintetét. - Bocs, Elara. - mondta.
- Malfoy, kérlek menjetek innen. - szólalt meg Hermione, hangja elcsuklott a sírástól.
- Hányszor mondjam még, hogy ne szólj hozzám, mocskos kis sárvérű! - mérgelődött Draco, mire olyan dolog történt, amire senki nem számított. Hermione ugyanis előkapta a pálcáját és hatalmas hévvel indult Draco felé, egy vastag fának szegezve a fiút.
- Hermione, ne! Nem éri meg! - kiáltott utána Ron. Mindannyian feszült csendben vártuk az események fejlődését, szinte lélegzet visszafojtva... És én egyszer csak azon kaptam magam, hogy azért könyörgök, hogy Hermione ne bántsa a szőkét. Hiába tudtam volna megütni, hiába kiabáltam volna vele... Nem akartam, hogy baja essen!
