𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éreztétek már magatokat boldognak? Úgy igazán, feltétel nélkül boldognak? Boldognak már csak attól, hogy az ember akit szerettek, a közeletekben van? Mert én... Én, most boldog voltam. A bátyám halála óta talán most először, de boldog voltam.
Hiába, hogy nem tudtam mit érez Draco. Hiába rejtegettem én is a valódi érzéseimet... Mégis minden nap együtt voltunk. Minden nap együtt feküdtünk le és együtt ébredtünk. Rábíztuk egymásra a titkainkat és a múltunk apró darabjait és én ettől boldog voltam. Boldog voltam, mert a közelemben volt, mert rám mosolygott, mert igazán látott engem.
De mindannyian tudjuk, hogy milyen törékeny is a boldogság...
- Hol van Malfoy? - csúszott mellém Olivia fáradt szemekkel.
- Nem volt kedve ma felébredni. - vontam meg a vállam és előtúrtam a táskámban bujkáló könyvet. - Te hol jártál az éjszaka? - néztem fel a karikás szemű lányra, aki egy halvány mosollyal lesett az előtte ülő fiúra.
- Barátkoztam. - felelte, gyorsan lesütve a szemeit. Én pedig azonnal eltátottam a számat és a könyvemmel csaptam meg a lányt.
- Olivia Blatter! - néztem rá tátott szájjal. - Ugye nem feküdtetek le? - néztem Theo felé, aki csak csendesen olvasgatta a könyvet. Ohh, mennyire átlátszó! Ki sem szokta nyitni a könyvét!
- Dehogy, kölyök! Csak... Beszélgettünk. Tudod, ahogy te meg a szívtipró szoktatok. - lökött meg a vállával játékosan, de az arcán megjelenő pírt nem tudta elrejteni.
- Aha... - néztem rá sejtelmesen. - Értem, én. Mindent értek... - löktem vissza a vállammal, mire a lány nevetni kezdett.
- A mai órán a gyógyítópárbajról fognak tanulni. Négyes csoportokat kérek, most! - lépett be a terembe Piton, miközben pálcájával meggyújtotta a gyertyákat.
- Még mindig kiráz tőle a hideg. - suttogta a fülembe Liv.
- Nagyon helyes, Miss. Blatter. - felelt helyettem Piton, anélkül, hogy hátra fordult volna felénk. Liv pedig a fülét-farkát behúzva meredt rám, fejével az asztal felé böködve, hogy sietősebbre vegyem a lépteimet.
- Mione, remélem elfogadsz minket munkatársnak. - léptem a lány felé, aki Harry mellett álldogált. - Ron? - fordultam körbe a teremben.
- Gyomorrontást kapott. - forgatta a szemeit Hermione unottan. Igen, számíthattam volna erre.
- Hé, Liv! Elle! Nem jöttök? - hallottuk Daphne kérdő szavait, aki Pansy mellett állt a félig üres asztalnál.
- Ma nem. - zárta le ennyivel Olivia, majd visszafordult az asztalunkhoz és elkezdte felaprítani a kígyóbőrt. - Mi a helyzet Csikócsőr ügyével? - fordult a lány Hermione felé. - Múltkor még ezután kutattál a könyvtárban. -
