𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A reggeli napfény élesen sütött át a behúzott függönyön, én pedig álmosan nyújtózkodtam a puha, illatos takaró alatt. A szobát belengte Charlie megnyugtató illata, ami... Olyan volt mint az erdő egy friss eső után. Mint a tűz, amit éppen csak meggyújtottak és lágyan melegíteni kezdi az arcod. Olyan illata volt, mint az érett epernek, ami olyan kellemesen esik egy nyári melegben.
De Charlie nem volt a szobában. A fiú helye az ágyban hidegen pislogott vissza rám, csak a tegnap esti pólóját hagyta ott, hogy fel tudjam venni csupasz testemre.
A hajam kócosan omlott a vállaimra, a lábaim pedig megremegtek minden lépésem során, ahogy körbenéztem a szobájában. A falak már most tele voltak fotókkal és rajzokkal. Sárkányokról, erdős tájakról, a fiú szerető családjáról. Az ágyneműje hófehéren fedte be a barna tölgyfa ágyat, a mellette lévő éjjeliszekrényen pedig egyetlen egy fénykép díszelgett. Én pedig mosolyogva vettem el azt a helyéről.
A képen én vagyok. Charlie még az ismerkedésünk elején elvitt sétálni a falu melletti tisztásra, ahol vagy kétszáz képet csinált rólam. A földön fekszem, a hajam szétterül az engem körülvevő margarétákon és mosolyogva figyelem őt.
- Jó reggelt. - nyílt ki a szobájának ajtaja. Charlie pedig mosolyogva lépett be hozzám, kezében egy megpakolt tálcával. - Gondoltam nincs sok kedved ma lemenni a többiekhez. - tette le az ágyra az ételt.
- Jó reggelt. - mosolyogtam rá, majd végig futtattam rajta a szemeimet. A fiú vörös haja kócos hullámokban hullott a homlokába, piros fölsőjének ujja a könyökéig fel volt tűrve. Az ezüst lánc amit mindig a nyakában viselt, most be volt tűrve a ruhája alá és arcán egy őszinte, szívet melengető mosoly ült.
- Minden rendben? - ráncolta az orrát a fiú.
- Csak gyönyörködöm. - vontam meg a vállaimat természetesen, közelebb lépve a fiúhoz.
- Azt nem nekem kellene? - nevetett rám halkan. - Mellékesen... - nézett rám úgy, mint akinek csak úgy eszébe jutott ez a kérdés. - Hogy vagy? A tegnap este... Nos... - jött zavarba a fiú, amitől majdnem elolvadtam.
Férfias arcán most egy kisgyermekes pír futott végig, miközben izmos karjaival beletúrt a hajába.
- Nem bántam meg semmit, Charlie. - mosolyogtam rá, mire a fiú szemeiben játékos fény csillant.
- Akkor mit szólnál ahhoz... Ha kihagynád a reggelit és visszafeküdnénk az ágyba? - nyalta meg ajkait a fiú, meleg kezeit becsúsztatva a rajtam lévő pólója alá.
- Mondtam már, hogy telhetetlen vagy? - vontam fel a szemöldökömet, mire a fiú közelebb hajolt hozzám és finoman beleharapott a nyakamba.
- Csak veled nem tudok betelni. - súgta a bőrömbe. - És a tudattal, hogy én vagyok neked az első. - folytatta. Kezei közben lassan levándoroltak a fenekemre, én pedig szorosan átkaroltam a nyakát.
