𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az év utolsó kviddics mérkőzése. A mérkőzés, ami eldönti, hogy kihez is kerül majd az a bizonyos házkupa, mely már évek óta a mardekár karmai között van. És őszintén, persze nagy port kavar maga körül egy ilyen esemény, de senkinek nem múlik rajta a boldogsága. Kivéve, Oliver Wood. Neki egyértelműen az egész élete ezen múlik.
- Sziasztok. - léptünk Harry és Ron mellé, akik a szemüveges fiú tűzvilláma körül álltak és izgatottan beszélgettek.
- Ohh... Sziasztok. - húzta el a száját Ron és unottan Harryre nézett.
- Jajj, nem hagynátok végre abba? - fakadt ki Hermione. - Már rég visszakaptad a seprűdet, Harry! - mondta a lány, mérgesen rácsapva a saját combjára.
- Igaza van. - szóltam hozzá a témához. - Mi csak aggódtunk az épségedért, Harry. De már visszakaptad. - mutattam a seprűre. - Nem lehetnénk újra, mind barátok? - vontam fel a szemöldököm, a két fiú pedig összenézett.
- Rémesen hiányoztatok! - fakadt ki Harry.
- Baromi nehéz utálni titeket. - értett egyet Ron, mire mindannyian nevetésbe törtünk ki és egy hatalmas ölelésben fonódtunk össze.
- Potter! Ne romantikázz, készülj el! Ha miattad elveszítjük a meccset... ! - suhant el mellettünk Wood hatalmas hévvel, kezében lévő seprűjével folyamatosan ütlegelve a közelében lévő embereket.
- Ennek meg mi baja van? - fordultam Harry felé felvont szemöldökkel, amikor a vállaim mellett megjelent két vörös fej.
- Elmebaj lehet. - jegyezte meg Fred.
- Vagy idegösszeomlás. - nézett rá sajnálattal George. - Ha nem nyerünk... -
- Talán vízbe is fojtja magát. - paskolta meg a vállam Fred, miközben Oliver megtorpant és visszafordult.
- Te mit keresel itt? - meredt rám vérben forgó szemekkel.
- Sok sikert kívánok a fiúknak? - vontam fel a szemöldököm, kissé megrémülve.
- Nem! NEM! Te az ellenséghez tartozol! Nem lehetsz itt! Információt fogsz szállítani nekik! - hadonászott felém a kesztyűs kezeivel.
- Mi a... - húztam hátra a fejem és értetlenül meredtem a fiúkra, akik szintén alig bírtak megszólalni.
- Wood... - lépett közelebb hozzá Fred. - Ma a hollóháttal játszunk. Nem a mardekárral. - tette kezét a remegő fiú vállára.
- Ő nem ellenség, nem kell félned. - egészítette ki George, enyhe iróniával a hangjában.
