𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Arra ébredek, hogy a karjaiban vagyok. A karjaiban, melyek olyan biztonságot adnak számomra, amit még sosem éreztem és olyan nyugalommal vesznek körül, amire sosem számítottam. És ott fekszem én, a tiszta és rózsa illatú ágyneműben, miközben Draco halkan a nyakamba szuszog és karjaival szorosan húz magához.
A reggeli napfény pedig megcsillan a hosszú szempilláin. Szőke haja szinte fehérnek tűnik a világos szobában, arca pedig annyira kisimult, akár a bársony. Olyan akár egy angyal. Egy természetfeletti istenség. Egy felfoghatatlan csoda a világon, aki úgy döntött engem fog választani. Engem szeret, engem akar, én kellek neki. És ez a szívemet olyan boldogsággal töltötte meg, amilyen még sosem volt benne.
- Érzem, hogy nézel. - szólalt meg a fiú rekedt, mély hangon.
- Nem is. - kuncogtam és gyorsan lehunytam a szemeimet, nehogy rajtakapjon a leskelődésen.
- Túl szép vagy reggelente. - súgta Draco kicsit közelebb hajolva hozzám, miközben megéreztem meleg ujjait az ajkaimon. - Nem bírok betelni veled. - folytatta, miközben én finoman elpirultam a szavaitól.
- Csípj meg. - mondtam neki halkan, kinyitva a szemeimet.
- Mi? - nézett rám értetlenül és én elnevettem magam. És egy pillanatig haboztam, hogy elmondjam neki miért kérem ezt. Egy pillanatig haboztam, hogy beavassam az érzéseimbe, de annyi időt elpazaroltunk már. Annyi lehetőséget vesztettünk el, amikor máshogy döntöttünk...
- Csípj meg, hogy tudjam, ez a valóság. Csípj meg, hogy tudjam, hogy tényleg itt vagy mellettem és tényleg te vagy a barátom. Csípj meg, hogy tudjam, hogy tényleg itt vagyunk együtt és szeretjük egymást. - töröltem meg a szemeimet álmosan.
Draco pedig óvatosan elmosolyodott, mint aki maga sem hiszi el ezt az egészet. Aztán felemelkedett az ágyról és felém hajolt.
- Jobb ötletem van a csípés helyett. - súgta az ajkaimnak, majd lehunyta csillogó szemeit és lágyan megcsókolt. Olyan lágyan, mint még soha életemben és mégis... Tele szenvedéllyel. Az ajkaink pedig tökéletesen illeszkedtek egymáshoz, ő pedig lassan simogatni kezdte az arcomat. - Szeretlek. - mondta.
- Én is szeretlek. - sóhajtottam a fiúnak, miközben ő végigfuttatta rajtam a kezeit.
És a bőröm szinte lángolt az érintésének hiányától. Amikor a bőre összeért a bőrömmel, olyan volt, mintha minden a helyére állt volna és végre ott lennék ahol lennem kell. Boldog voltam. Végre, őszintén boldog.
- A kurva életbe! - jött odalentről a hatalmas üvöltés, mire összerezzentem Draco karjaiban.
- Zabini megint széthányja a lakást. - forgatta szemeit Draco, de én mégis felültem az ágyon, mert valami nem stimmelt.
