𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A November sokkal hidegebben telepedett ránk, mint az előző években. Az ég szürke volt ezen a szombati napon és az eső olyan apró cseppekben esett a felhőkből, hogy nem is tudtunk a létezéséről, egészen addig, amíg ki nem léptünk az iskola falai közül. A felhők szinte feketén takarták el a lusta napot, melynek sugarai már nem melengették az arcunkat és a színes talaj most barnába burkolózva készített magának pocsolyákat, amikbe az első évesek olyan nagy szeretettel ugráltak.
A fák ágain már csak elvétve árválkodott egy-egy megbarnult levél, amik minden erejükkel kapaszkodtak otthonukba, felvéve a harcot a fülsüketítő széllel. A fűszálak már fejüket lógatva bújtak el a hideg elől, a madarak pedig felszerelkezve indultak neki életük leghosszabb útjának, miközben mi, a Roxfort diákjai, kínok között loholtunk a tanárok után.
- El sem hiszem, hogy engedélyezte a roxmortsi hétvégét. - fújtatott mellettem Cole, szorosabban húzva magára a kabátját.
- Ne kiabáld el. Lehet büntetést kapunk azért is, mert túl jól éreztük magunkat. - forgattam a szemeimet, miközben szüntelenül Dracot kerestem az esernyők alá rejtett tömegben.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de rám férne egy jó vajsör. - borzongott meg Olivia a széltől, majd erősen belém karolt és meggyorsította lépteinket.
- Nem láttátok Dracot? - kérdeztem halkan.
- Nem. Miért, baj van? - kérdezte Cole.
- Nem, csak... Mióta megtaláltuk azt a képet... - hangosan sóhajtottam. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy vajon beszámoljak-e a történtekről. De végül is... Cole és Olivia a két legjobb barátom és az életemet is rájuk bíznám. Teljes mértékben megbízom bennük! - Nagyon furcsán viselkedik azóta. - nyögtem ki lesütött szemekkel.
- Mit jelent az, hogy furcsán? - állított meg Olivia, hogy egy kis körbe furakodva melegítettük egymást a beszéd közben.
- Hát... - tördeltem az ujjaimat. - Távolságtartó. Sokszor elmerül a gondolataiban, de sose beszél róluk. És sokszor eltűnik. Fogalmam sincs, hogy hol van, vagy mit csinál... - meséltem nekik halkan, miközben a szívem összeszorult a mellkasomban és hirtelen nagyon nehezemre esett levegőt venni.
És még nem is tudtam milyen nehéz lehet levegőt venni...
- Miről van szó? - hallottam meg hirtelen az ismerős, lágy és megnyugtató hangot, ami most talán több szorongással töltött el, mint békével.
- A napi programról. - nézett végig Draco alakján Cole, miközben mérgesen ráncolni kezdte a szemöldökét.
- És mi lesz az? - vonta fel a szemöldökét a szőke, miközben egyik karjával hanyagul átkarolta a csípőmet és közelebb húzott egy csókra. - Vagy titkos? - biccentette oldalra a fejét, hogy Colera pillantson.
