𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Csókolj meg... - hagyta el a számat a mondat. A kezeim a fejem fölött, a hátam nekifeszült a hideg falnak, Draco teste pedig szorosan olvadt az enyémbe. Éreztem minden lélegzetvételét, ahogy a forró lehelete megsimogatja az arcomat. A szemei pedig egybefonódtak az enyémekkel, ajkai pedig apró mosolyra húzódtak.
- Mit mondtál? - kérdezte suttogva, még közelebb hajolva az arcomhoz, erős kezei a nyakamról pedig lassan átsiklottak az arcomra, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
A szívem pedig egyre hevesebben kezdett verni, ahogy az érintésétől elszorult a torkom. Az agyam teljesen elsötétült és a világ hirtelen forogni kezdett körülöttem, ahogy újra szólásra nyitottam a számat.
- Hallottad. - nyögtem ki remegve. Draco pedig végigfuttatta nyelvét az ajkain, majd lassan megnyalta az ajkait.
- Hangosabban kell kérned. - A fiú szemei elsötétültek, ahogy végignézett az arcomon, én pedig lesütöttem a szemeimet. - Vagy meggondoltad magad? - suttogta, kezei pedig újra a nyakam köré fonódtak, fájdalmasan emelve fel a fejemet.
- Csókolj meg. - mondtam egyre jobban remegve. Draco arcán pedig megjelent egy széles, önelégült mosoly, ahogy a szemeit az ajkaimra szegezte. Aztán lassan, nagyon lassan közelebb hajolt a füleimhez. Ajkai halványan súrolták a bőrt a fülemen, a lehelete pedig kellemesen csiklandozott, ahogy megszólalt.
- Jó kislány. - lehelte a fülembe, aztán... A fiú egy mozdulattal feljebb emelte a fejemet és leküzdötte a közöttünk lévő utolsó millimétereket is. Ajkaink pedig úgy fonódtak össze, mintha egész életünkben erre vártunk volna. A fiú pedig élesen szívta be a levegőt, miközben beletúrt a hajamba.
A lábam megremegett a puha, nedves ajkainak érintésétől és amint Draco elengedte a csuklóimat, én a nyaka köré fontam a kezeimet, hogy szorosabban húzzam magamhoz. Ő pedig finoman a derekamra csúsztatta a kezét, majd még lejjebb és még lejjebb.
Egy szempillantás alatt az ölébe kapott és úgy vitt oda az üres íróasztalhoz, hogy felültessen rá. Én pedig válaszul finoman beleharaptam az alsó ajkába, mire a fiú felvont szemöldökkel hátrált el tőlem. De csupán egyetlen másodpercre.... Ajkai éhesen tapadtak vissza az enyémekre és Draco elmélyítette a csókunkat. Nyelve lágyan csusszant át a számba, kezeivel pedig finoman cirógatni kezdte a tarkómat.
- Ez most komoly? - hallottunk egy váratlan hangot az ajtóból, mire azonnal szétrebbentünk és levegő után kapkodva néztünk a látogatóra. - Pansy tud erről? És... Mi a franc? - ráncolta a szemöldökét Daphne idegesen.
- Daphne, ez... Nem az aminek látszik! - pattantam le azonnal az asztalról és beletúrtam a kócos hajamba.
- Tényleg? Mond ezt annak a szerencsétlen asztalnak! - mutatott a tárgyra a lány, ahol pár másodperce még Draco csókolt...
