𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Kedves Lucius!
Hálásan köszönöm a meghívást a Kviddics Világkupára, de sajnálatos módon már van programom arra az időszakra a Weasley családdal. Remélem azért jól fognak szórakozni a társaságom nélkül is! Vigyázzanak a Bolgár kabalákkal! Úgy hallottam idén Vélákat visznek magukkal...
Üdvözlettel, Aurora Elara Delavigne!"
Összeráncolt szemöldökkel meredtem a levelemre és a kukában heverő harminc másikra, amiket idegesen összefirkáltam, összegyűrtem, széttéptem, esetenként félig el is égettem. Nem túl hosszú, de informatív és udvarias... Végül is az a lényeg, nem?
Mármint... Mi mást mondhatnék erre a meghívásra? Dracon kívül senki nem tudja, hogy miért nem járok kviddics meccsekre és eszem ágában sincs világgá kürtölni!
Egyből rá fognak jönni, hogy hazudok!
- Ez borzalmas! - dőltem hátra Ron ágyán, aki kedvesen megengedte, hogy itt írjam meg a levelemet, ami már az érkezésem első pillanataiban befutott a családhoz.
- Kopp, kopp! - nyílt ki az ajtó lassan, amin egy vörös fejecske kukucskált be. - Ne haragudj, hogy zavarlak, de kész a vacsora.- lépett be az ajtón Charlie Weasley, a család második legidősebb gyermeke.
- Ohh, semmi baj, nem zavarsz. Már éppen végeztem. - ültem fel az ágyon fájdalmas kifejezéssel az arcomon.
- Tényleg? - húzta mosolyra a száját a fiú. Charlie meglepően jóképű volt. Vörös, kissé göndör haja sűrű volt és fényes, hatalmas barna szemei pedig mindig boldogan pislogtak az emberek felé. Izmos, magas alakját pedig minden milliméteren szeplők borították. - Pedig úgy nézel ki, mint aki menten leszúrja magát. - nevetett és lehuppant mellém.
- Ennyire egyértelmű? - nevettem fel kínosan, mire a fiú megnyalta telt ajkait és újra felém pillantott.
- Egy kicsit se. - hazudta. - Csak jól tippelek. - lökte meg a vállamat, én pedig a tenyerembe temettem az arcomat.
- Fogalmam sincs hogyan írjak jó visszautasító levelet. - siránkoztam a fiú pedig felpattant az ágyról és a kezét nyújtva felém engem is felhúzott. Lendületesen ugrottam a talpamra, majd hagytam, hogy Charlie barátságosan átkaroljon és elinduljon velem a lépcső felé.
- Tudod mi a megoldás? - kacsintott felém. - Nézni, ahogy az ikrek szívatják Percyt és ahogy Ront kergetik a gnómok. Az mindenre gyógyír. - suttogta a titkot, én pedig hangosan felnevettem.
- Vezess! - adtam be a derekam jóízűen nevetve, miközben versenyt futva lerohantunk a lépcsőkön. Odakint pedig megcsapott a nyári levegő és a limonádé kellemes illatának egyvelege, miközben a Weasley család és két vendégük sürögve forogva terítették meg az asztalt.
