𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Figyelem... - köszörülte meg a torkát Piton professzor, amikor kopott, foltos talárjában becsoszogott a klubhelyiségbe. Hosszú, zsíros haja mélyen belelógott az arcába, szemeivel mégis élesen követte a mozdulatainkat. Mi pedig a kanapén és a fotelekben elnyúlva néztünk fel unottan a férfira, aki nem kis meglepettséggel fogadta a nyugodt reakciónkat.
- Minden rendben tanár úr? - kérdezte Cole karikás szemekkel.
- Mi? - rázta meg a fejét döbbenten Piton, kiesve a gonosz bájitaltan tanár szerepből. - Ohm, igen, természetesen. - újra megköszörülte a torkát. - Ma este díszvacsorát adunk a nagyteremben. A megjelenés kötelező, a viselet, dísztalár. - adta át az információkat tömören.
- Dísztalár? - kérdezett vissza Blaise.
- Dísztalár. - bólintott Piton unottan.
- Minek az a szar egy kibaszott vacsorához? - fintorgott Draco ellenszenvesen, miközben kezével a hajamat simogatta lassú, megnyugtató mozdulatokkal.
- Vigyázzon a szájára, Mr. Malfoy! - ráncolta a szemöldökét a görbe orrú férfi.
- Elnézést, professzor úr. - feleltem Draco helyett elgyötörten. A fejem lüktető fájdalma szinte megölt minden alkalommal, amikor valaki megszólalt.
- Időben ott leszünk. - mondta halkan Olivia, majd visszafordította pillantásait a kandalló tüze felé.
- Mi a... - nézett körbe Piton tágra nyílt szemekkel. - Mi történt magukkal? - kérdezte aggodalommal a hangjában.
- Minden rendben uram, ne aggódjon. - vágta rá Theo azonnal. - Csak lefárasztott minket a vizsgákra való tanulás. - vonta meg a vállát a fiú, azzal elvonulva a szobájába. Én pedig némán néztem körbe a barátaimon. Cole, Olivia, Theo, Draco és én úgy néztünk ki, akár a félholtak. Blaise és Pansy pedig egymásba karolva próbáltak nem elaludni a kanapén, miközben a könyveiket bújták. Ők talán tényleg tanultak tegnap éjjel, de mi nem. Mi korántsem a tanulással voltunk elfoglalva.
- Hogy van a fejed? - kérdezte Draco halkan a fülembe súgva.
- Rohadtul fáj. - nyögtem fel őszintén. - És fogalmam sincs, hogy mitől. - ráztam a fejemet.
- Tegnap este beüthetted, amikor elájultál. - nézett rám a fiú, félelemmel a szemében.
Nem emlékszem rá, hogy elájultam volna, de mindenki azt mondja. Nem emlékszem rá, hogy beütöttem a fejem, de mégis úgy hasogat, mintha az agyam szét akarna robbanni.
- Lehetséges. - vontam meg a vállaimat kimerülten, majd megpróbáltam visszaemlékezni az esténk részleteire. Hogy mi történt még azon az egy dolgon kívül, ami minden másodpercben a szemeim előtt lebeg.
