𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Malfoy egy idióta. - lapozta idegesen Olivia a könyvének lapjait, miközben a könyvtárosnő szigorúan pillantásokat lövellt felénk.
- Ezzel egyet tudok érteni. - kuncogott Hermione, az ölében doromboló Csámpás fülét cirógatva. Hiába Ron rögeszmés gyűlölete szegény jószág felé, Mione mégis odaadóan és feltételek nélkül szerette kedvencét, aki ezért felettébb hálás volt a lánynak.
- Tuti féltékeny. - csapta be a könyvét Liv hirtelen, majd elismerően pislogott a másik oldalamon ülő lány felé. - Szép volt, Granger. Eddig nem igazán voltam oda érted, de ez profi munka volt. -
- LIV! - szóltam le a lány a goromba megjegyzése miatt, de Hermione csak nevetett.
- Semmi baj. Eddig én sem nagyon rajongtam érted. - vallotta be. - De tényleg ki kellene szednünk belőle, hogy mit akar tőled. - néztek rám mind a ketten eltökélten.
- Nem akar tőlem semmit. - forgattam meg a szemeimet. - Mit is akarna egy olyan lánytól mint én? - kérdeztem a fejemet az asztalra ejtve.
- Elara, ne csináld ezt... - simította meg a karomat Hermione, én pedig hirtelen azt éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
- Én csak nem értem... - nyögtem fel panaszosan. - Úgy viselkedik, mintha ő is többet érezne irántam, aztán a barátainak pedig úgy beszél rólam mint egy rossz... Szóval akár egy... - nyeltem vissza a könnyeimet.
- Mert egy barom! - emelte meg a hangját Hermione, mire a könyvtárosnő szigorúan lepisszegett minket. - Elnézést... - nézett vissza a nőre morcosan. Hermione nem szereti ha parancsolgatnak neki...
- Elle, nézz rám. - szólt rám harciasan Olivia, mire felemeltem elgyötört fejemet. - Te nem ilyen vagy. Nem sírhatsz egy fiú után megértetted? - rázta a fejét, de nem tudtam megállapítani mégis milyen érzések kavaroghatnak benne. - Te egy olyan lány vagy, akire a férfiaknak szüksége van. Nem pedig olyan lány, akinek szüksége van a férfiakra... -
- Mutasd meg neki, hogy nincs rá szükséged. Hogy nem játszhat az érzéseiddel! - szólt hozzá Mione.
- Nem is tudja mit érzek! Így elég nehezen játszhatna velem... - fintorogtam, mire a két lány egyszerre emelte az égnek a tekintetét.
- Nem ez a lényeg! - mondták a lányok, én pedig elgondolkoztam. Igazán önmagam voltam eddig? Igazán én? A valódi én, aki voltam mielőtt a bátyám...
- Azt hiszem van egy ötletem. - csillant fel a szemem. - Ma este össze akartunk ülni páran a klubhelyiségben, igaz? - néztem Oliviára, aki értetlenül bólintott. - Kölcsön kérnék tőled pár ruhát, Liv. - mosolyodtam el, mire a barátaim összenéztek és elégedetten vigyorodtak el.
