𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Egy puha ágyban feküdtem, amikor kinyitottam a szemeimet. Lassan néztem végig a szoba barna falain, ami tele volt gyermekkori képekkel és rajzokkal. Óvatosan mozogtam, nehogy felszakítsam a sebeimet, de meglepve tapasztaltam, hogy a fájdalom szinte teljesen elhagyta a testemet, a hátamon pedig apró, kör-körös mozgást éreztem és beletelt egy percbe, mire rájöttem, hogy mi történik.
Draco volt az. A fiú csendesen ült az ágyon, ujjaival lágyan cirógatva a hátamat, amit az ő ruhája takart. A szemeivel áthatóan vizsgálta a bőrömet és amikor felé fordultam, elmosolyodva feküdt mellém, a kezét a hátamon pihentetve.
- Jó reggelt. - köszöntött. - Hogy vagy? - ráncolta össze szemöldökeit, végigvezetve tekintetét az arcomon.
- Jobban. - válaszoltam őszintén, aztán kutatni kezdtem az emlékeimben. - De semmire nem emlékszem azután, hogy... Hogy a tükörnél megöleltél. - szorítottam össze az ajkaimat, Draco pedig felvont szemöldökkel pislogott felém.
- Semmire? - kérdezte. - Mármint... Semmire? - emelte fel kicsit a fejét, mintha akkor jobban hallana.
- Azt hiszem elájultam, de ennyi. Nem tudom... - ráztam a fejem lassan. - Miért? Kéne emlékeznem valamire? -
- Nem, én... Nem. - felelte. - Hozok neked reggelit. - indult ki az ágyból, de én megfogtam a csuklóját és felnéztem a világoskék szemeire. A napfény halványan sütött át az ablakon, amitől a fiú haja arany színben pompázott, szemei pedig olyan világosak voltak, akár a kristály. Tökéletes volt...
- Mi az? Rosszul vagy? Baj van? - hajolt vissza hozzám azonnal, de megállítottam.
- Nem, nincsen... - mosolyodtam el halványan. - Nem maradnál még itt egy kicsit? - néztem rá óvatosan, Draco pedig kedvesen elmosolyodott és visszafeküdt mellém, hogy tovább simogassa a hátamat. Én pedig néztem a nyugodt arcát, ahogy teljesen elmerül a hátam minden vonalában. Csak követte az ujjait, amit hosszú vonalakban kanyarogtak a bőrömön.
- Kerestem neked pár ruhát, amiket fel tudsz majd venni. - mondta halkan, ujjait lassan feljebb csúsztatta, végig a nyakamon, egészen az arcom sérülésmentes feléhez és ott simogatott tovább.
- Nem kellett volna. - válaszoltam. - Nem maradhatok itt. - néztem fel rá határozottan, mire a fiú megtorpant.
- Miről beszélsz? - ráncolta a szemöldökét. - Nem fogsz elmenni innen, Aurora. A szüleid konkrétan megőrültek és mi meg tudunk védeni. Itt maradsz fogsz maradni velünk, ameddig csak lehet. - csúszott hozzám kicsit közelebb és határozottan nézett a szemeimbe.
- De nem maradhatok itt, Draco. Nem akarok teher lenni. - ráztam a fejem óvatosan, ő pedig csak megforgatta a szemeit és nyomott egy puszit a homlokomra.
