𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Olivia, ez nagyon rövid! - kaptam a szám elé a kezemet, amikor magamhoz mértem a méregzöld, váll nélküli, hosszú-ujjas ruhát, amit Olivia most vágott oda hozzám. Az én ruhatáram reménytelen volt... Reménytelen! Éppen ezért, az ő ruhái közül kellett választanunk valamit, ami olyan rövid volt, akár egy póló.
- Csak vedd fel. - forgatta a szemeit a lány, majd letolta nadrágját és magára húzott egy rövid bőrszoknyát. Én pedig egy hatalmas, félénk sóhajjal tuszkoltam bele magam a rettentően szűk ruhába, majd összeszorított ajkakkal néztem bele a tükörbe.
- Nem mehetek el így. - meredtem a tükörképemre, ahol hirtelen megjelent Olivia is. A lány közben magára vett egy vörös garbót és egy combcsizmát és mosolyogva kezdett babrálni a hajammal.
- Odáig lesznek érted. - suttogta a fülembe izgatottan. - Csodásan fogunk szórakozni. - lelkesedett a lány.
És Liv nem tévedett nagyot. A lány és én karöltve indultunk el az iskola egyik titkos átjáróján, ami nem máshova vezetett, mint az Abszol út tökéletesen zsúfolt macskakövet útjára. A szűk folyosószerű épületközöket fényesen világították meg a lámpák, az emberek pedig nevetve, visongva, énekelve és táncolva szelték a métereket.
Eszméletlen hangulata volt az egész helynek. Teljesen más, mint az év elején, amikor a diákok és a szüleik egymás között tolongva akarják megszerezni a könyveiket és talárjaikat. Mert most...
Most a fiatalok részegek voltak. Gondtalanok. Vidámak. Nem érdekelte őket semmi más, csak a hétvége közeledte és a barátaik, akik nevetve táncoltak velük vissza a klubokba.
- Mióta van itt ennyi szórakozóhely? - ámultam el tátott szájjal.
- Mindig is itt voltak. - nevetett Liv, majd megállt egy neon rózsaszínnel kivilágított épület előtt. Demon Hell. - Ez a nagybátyámé. - lelkesedett.
- Liv... - állítottam meg a lányt, akinek cipője már a bejárat előtt kopogott. - Kiskorúak vagyunk. - emlékeztettem a lányt, aki hirtelen a fejéhez kapott és megragadta a karom, hogy az épület mögötti sikátorba vezetett.
- Dimitri! - üvöltötte el magát a lány, majd hármat kopogott a vékony, fehér ajtón. - Dimitri, tudom, hogy ott vagy! Engedj be! - kiabálta Olivia eszeveszett hangerővel, miközben engem elfogott az aggodalom. Hova gondoltam? 15 évesen beszökni egy londoni klubba és elhinni, hogy nem lesz belőle bajunk?! Te jó ég, börtönbe fogunk kerülni! Megbüntetnek! Szólnak anyámnak!!!
- Jövök már! - mordult fel egy szakállas férfi, amint kinyitotta az ajtót. - Pont olyan türelmetlen vagy, mint a nagybátyád. - panaszkodott a felnőtt, majd a szemeit forgatva elállt az ajtóból és beengedett minket. - Semmi alkohol! Világos voltam? - bökte meg Olivia vállát, mire a lány védekezően tartotta fel a kezeit.
