𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Akkora egy pöcs! - csapott az asztalra Ron mérgesen és szemeivel szikrákat szórt a mardekár asztala felé. Draco Malfoy ott ült középen, karját réteges fehér kötés fedte, arcán ott ült a világ összes fájdalma. És őt pedig lelkesen rajongták körbe a lányok, akik majd' belehaltak az aggodalomba.
- Szánalmas. - dobtam a müzlimbe a kanalamat, ami miatt a tej összefröcskölte az asztalt és a taláromat is. De ez jelenleg egy cseppet sem érdekelt. Csak Dracora tudtam figyelni, aki rémesen élvezte a körülötte legyeskedő embereket és a szánalmas figyelmet...
- Nincs is semmi baja! - hápogta Hermione. - Alig ért hozzá a karjához...- mérgelődött a lány, miközben beleharapott a kenyerébe.
- Egyszerűen nem tudom elhinni! Én vittem a gyengélkedőre, pontosan tudom, hogy nincs semmi baja! - mérgelődtem tovább, idegesen figyelve a fiú vállát fogdosó lányokat. - Kibaszott szánalmas... -
- Valamit tennünk kell! Nem hagyhatjuk, hogy Hagridot büntessék meg! - emelte fel a hangját Harry idegesen, villájával agresszívan döfködve az előtte lévő palacsintát.
- Potter, ne játszadozz itt nekem! Enned kell az edzés előtt! - hallottam egy nálunk sokkal idősebb fiú hangját, aki szigorúan nézett végig a társaságunkon. - Ha a barátaid a győzelmünk útjába állnak... ! - nézett a szemembe fenyegetően a fiú.
- Akkor mi lesz? - vontam fel a szemöldökömet mérgesen. - Megkergetsz a seprűddel? - könyököltem az asztalra, várakozón nézve a fiúra.
- Mi van Wood? Lenyomott egy kislány? - nevetett rá Fred Weasley. - Ne is törődj vele, Lara. Wood szerelmes a kviddicsbe. - fordult felém a fiú, nevetve megvonva a vállát.
- Nem jössz el a próbára? - kérdezte Harry mosolyogva, kicsit elterelve mindenki figyelmét Malfoy botrányáról.
- A kviddics próbák a legizgalmasabb dolgok a világon! Persze, a valódi mérkőzések után! - lelkesedett Ron. - Muszáj eljönnöd! - mondta a fiú.
- Még én is mindig ott vagyok. - vonta meg a vállát Hermione, miközben egy vérfarkasokról szóló könyvet olvasott. Néztem a három fiatal arcot, ahogy a válaszomra vártak, engem azonban megint elöntött a pánik. Egyszerűen... Kviddics és... Olyan...
- Nem lehet! - kiáltottam feszülten, mire Harry összerezzent. - Mármint... Bocsánat, én nem akartam. Nem tudok menni, nagyon sokat kell tanulnom. - magyaráztam idegesen, folyamatosan a szám belső felét rágva.
- Rendben... - ráncolta a szemöldökét Ron. - Eljöhetsz a holnapira is. - Te jó Merlin, ezeknek mégis mennyi próbájuk van?!
- Aha, oké! Majd megbeszéljük, de most mennem kell! - mondtam és már ott sem voltam az asztalnál. Oké, nekem fel kell szívódnom. Egyszerűen nem bírom! Túl sok az ember és úgy érzem mindenki engem bámul, pedig nem tudnak semmit! Senki nem tud semmit ezen a rohadt helyen!
