Dernière Danse

𝖈𝖝𝖝𝖛𝖎. a főnix dala

dernière danse
❪ a főnix dala ❫

126

Vannak katasztrófák, amiket egyszerűen nem látsz, nem számít, milyen alaposan tervezel. Apró, szinte láthatatlan lépések kavarnak be a terveinkbe, amik átírnak mindent csupán egy másodperc alatt. Apró lépések, amiknek a szándéka talán jó, talán nem. Talán átgondolt, talán a létező legmeggondolatlanabb cselekedet, ami csak létezik ezen a bolygón. És a terveink egy másodperc alatt megváltoznak, összeomlanak. 

- DRACO! - kiáltottam újra kétségbeesetten. Kérlek szólalj meg! Mond, hogy itt vagy! - Gyerünk már! - fejvesztve rohantam végig a klubhelyiségen. Berontottam a mosdókba, a szobákba, átnéztem mindent, ahol csak ember elférhet és reménykedtem, hogy nem volt ekkora idióta! - Ne csináld ezt velem! 

Remegtem. 

Remegtem és a gondolataim olyan sebesen szelték át az agyamat, hogy azt hittem összeesek a szoba közepén. És mindenre gondoltam. Minden átsuhant az agyamon és próbáltam egy elfogadható magyarázatot keresni erre az egészre, de tudtam, hogy mi áll a dolgok hátterében. 

Draco olyan kétségbeesetten próbál megmenteni mindentől, hogy át akarja vállalni a feladatom. És nekem fogalmam sem volt, hogy mit tegyek...

- Mi a baj? - jöttek be a többiek a klubhelyiségbe. A francba!

- Láttátok őt? Láttátok Dracot? - meredtem rájuk zilálva és megragadtam Liv kezét. 

- Nem. Egész nap itt volt. Veled... - mutatott rá a dologra Theo értetlenül. 

- Nos, Sherlock ha nem tűnt volna fel, nincs itt! - kiabáltam rá idegesen. - Szóval még egyszer megkérdezem... Nem láttátok?! - mérhetetlen idegesség fogott el, amikor végignéztem a barátaim arcán. 

- Elara, mi tört... - Blaise olyan aggodalmas arccal nézett végig rajtam, mint még soha. De megállt. Megállt mondat közben és én pontosan tudtam, hogy miért. 

Ahogy mindannyian, Cole és Olivia kivételével. 

- Ezt nem hiszem el! - túrtam bele idegesen a hajamba és újra a karomra néztem. Pansy felszisszent fájdalmában, Theo pedig mérgesen dörzsölte alkarját, amikor mindannyiunknak egyszerre kezdett égni a sötét jegy. 

- Mi... Mi a baj? - ráncolta a szemöldökét Cole, Theo pedig azonnal Olivia felé fordult. 

- Tudom, hogy utálsz. Tudom, hogy sok mindent elbasztam, de Olivia... Olivia, könyörgöm, ne gyere ki innen ma este! Bármit is hallasz, ne merészelj kijönni innen, érted?! - fogta meg a fiú a barátnőm arcát és olyan határozottan beszélt hozzá, hogy Liv talán most először, kérdések nélkül némán bólintott. 

- Cole, a többi diák már visszament a hálókörletükbe? - kérdeztem idegesen. 

- Elle, mi történik? - ráncolta a szemöldökét. 

- Cole, a többi diák? - mordultam rá, ő pedig akaratlanul is összerezzent. 

- Vissza... visszamentek. Takarodó van, visszaküldtek mindenkit. - magyarázta. - Elmondanátok végre, hogy mi a franc folyik itt?? - kiáltott ránk idegesen. 

- Az igazgató ma este meg fog halni. - mondtam kimérten. - És nektek itt kell maradni, világos? A suli tele lesz halálfalókkal. A rokonaitokkal. Senki nem találhat rátok és nem kerülhettek veszélybe. Szóval itt maradtok és hagyjátok, hogy megvédjünk titeket, világos voltam?! - a hangom annyira remegett, hogy majdnem elcsuklott a mondatom közepén, de ők bólintottak. Megértették mit akarok és elfogadták.