𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Йой! Нажаль, це зображення не відповідає нашим правилам. Щоб продовжити публікацію, будь ласка, видаліть його або завантажте інше.
- Andromeda néni! - nézett fel döbbenten Draco a nagynénijére, aki felvont szemöldökkel pislogott ránk, karba tett kézzel.
- Hogy van az én drága unokaöcsém és a keresztlányom? - Andromeda alakja fenyegetően magasodott felénk, sűrű, göndör, barna haja élesen keretezte vékony arcát, barna szemei pedig villámokat szórva figyeltek minket.
- Andromeda, hogy kerülsz ide? - simítottam végig a karomon zavartan, mire a keresztanyám oldalra biccentette a fejét.
- Én is örülök neked, kisasszony! - hitetlenkedett, majd jobban szemügyre vette az arcomat. - Aurora, gyere ide. - mondta. Csak akkor hív ezen a néven, ha eszméletlenül mérges. És Andromeda néni kifejezetten rémisztő, amikor mérges!
- Andromeda! - lépett be a szobába Narcissa hirtelen, kezében már nem egy, hanem két pohár bor pihent. - Andromeda, kérlek nyugodj meg... - csitította a nővérét az elegáns asszony.
- Nyugodjak meg?! - háborodott fel a világosbarna hajú nő. - Baglyot kaptam, azzal az üzenettel, hogy a legjobb barátnőm majdnem megölte a keresztlányomat! És nyugodjak meg?! - vetette oda idegesen a testvérének, aki inkább meghúzta magát, mintsem újból összevesszen szeretett testvérével. - Gyere ide. - nézett újra felém, én pedig nagyot sóhajtva megindultam a keresztanyám felé.
- Édes Merlin... - fogta meg az államat és körbefordította az arcomat, majd megvizsgálta bekötött kezeimet is...
- Megjöttem! - hangozz fel a fáradt kiáltás a bejárati ajtóból. A ház ura ugyanis hazatért éjszakai műszakjából. De ahelyett, hogy meleg vacsora és nyugodt ház várta volna őt, döbbenten kellett tapasztalnia, hogy a nappalijában ott áll feleségének testvére, aki éppen felrobbanni készül. - Andromeda. - biccentett felé a férfi. Lucius nem titkolta ellenszenvét a nő iránt, hiszen hozzá ment egy mugli származásúhoz...
- Lucius. - biccentett Andromeda, majd a két szülő felé fordult. - Írtatok a szülőknek? A minisztériumnak? Az igazságügynek? Bárkinek? - emelte meg a hangját, miközben felém mutogatott.
- Nem tartottuk szükségesnek. - felelte kimérten a férfi. - Elara itt biztonságban van. Mi pedig addig viseljük gondját, amíg szükséges. -
- Nem tart.... NEM TARTOTTÁTOK SZÜKSÉGESNEK?! - üvöltötte el magát váratlanul.
- Andromeda néni, erre semmi... - léptem közelebb, de ő csak leintett, jelezve, hogy ne szóljak ebbe bele. Draco pedig óvatosan a karomra csúsztatta a kezét és közelebb húzott magához, kivonva az egyre hangosabb felnőttek köréből.
- Andromeda, mit tehettünk volna? A lány menedékért jött ide és mi megadtuk neki. - nézett kérlelően Narcissa, aki még csak nem olyan régen békült ki nővérével.
