𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Aurora Elara Delvigne. - ült le mellém a klubhelyiség kanapéjára Cole, álmosan kinyújtóztatva végtagjait. - Miért vagy fent ilyen későn? - nézett a hatalmas, öreg órára a fiú, ami a sarokban foglalta el dicső helyét.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - mondtam a fiúnak halkan, miközben elmélyülten pislogtam a kandallóban ropogó tűzre. Túl sok minden járt a fejemben ahhoz, hogy aludjak. Túl sok minden történt a hétvégi kiránduláson és túl sok mindent kellene eldöntenem...
- Nehezen szokom meg az új helyeket. - felelte Cole váratlan őszinteséggel. A fiú sötét pizsamája rendetlenül lógott izmos alakján, haja pedig kócosan omlott a homlokába. De a szemei... A szemei nem voltak fáradtak, sem kimerültek. Inkább izgatottak, reménnyel teliek és nem tudom, hogy miért de jó érzés volt mellette ülni.
- Egész életedben Amerikában éltél? - kérdeztem tőle, miközben felemeltem a lábaimat a kanapéra, hogy kényelmesebb pózt vegyek fel. "Belehalhatsz, ha nem kérsz segítséget..." villant be hirtelen a fejembe.
- Nem. A szüleim... Nos, azt hiszem azon versenyeznek, hogy ki tud engem a legtávolabbi iskolába küldeni. - vonta meg a vállát mosolyogva, én pedig őszintén meglepődtem az őszinteségén.
- Sajnálom. - hajtottam le a fejemet. "A szüleidnek el kellett volna már mondania..."
- Ne tedd. - legyintett. - Legalább világot látok. - magyarázta, miközben az émelygésem kezdett alább hagyni. "Azt hiszem tudom, hogy mi van veled..." - És te? Te mindig itt éltél? - kérdezte, felém fordítva arcát.
- Mi? - kérdeztem vissza hirtelen, aztán gyorsan felfogtam a kérdést. - Nem. Franciaországban éltem mióta csak az eszemet tudom. - vontam meg a vállam. "El kell mondanod a fiúnak..."
- És mi szél hozott az esős Angliába? - tette fel az újabb kérdést Cole.
- Ehhez a történethez, még nem ismerjük egymást eléggé. - mosolyodtam el halványan, miközben a csuklómon lévő karkötőt piszkáltam. Vajon mi van most Charlieval? Talán ő tudna segíteni válaszokat találni. Megérteni ezt az egészet, amin keresztülmegyek. És Draco?
A szőke fiú békésen szunyókál az ágyamban. Erős karjával olyan szorosan húzott magához, hogy alig bírtam kimászni mellőle egy órával ezelőtt... Egyszerűen nem tudok így mellette feküdni. Nem tudok nyugodt maradni, mert ő nem hallotta, amit én. Sirius kiküldte őt, amikor elmondta, hogy szerinte mi történik velem. És...
- A fiúk miért mutatják ki olyan baromi nehezen az érzéseiket? - tettem fel a váratlan kérdést, mire Cole egy pillanatig megrökönyödve nézett felém, majd halványan elmosolyodott.
