𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Az összes halott varázslóra esküszöm, Draco Malfoy! Ha megint rossz irányba forgatsz meg, megütlek! - harsant fel élesen a hangom, mikor a zene újra leállt és a diákok frusztráltan léptek el párjaik mellől. Az elmúlt fél órában, nagyjából negyvenszer indult elölről ez a rémesen nyálas zene, mert valaki elrontotta a lépést.
- Én jó irányba forgatlak! - vette le rólam a kezeit a fiú. - Te forogsz mindig a rossz irányba, mert nem hagyod, hogy vezesselek! - Draco idegesen túrt bele a hajába, majd mindketten Olivia és Theo párosa felé fordultunk, akik hangosan veszekedtek az óra eleje óta.
- Ide figyelj, Olivia! Én nem csinálom ezt életünk végéig! - mondta a fiú olyan fenyegető hangon, amit még sosem hallottam tőle.
- Újra. - csendült fel Piton rettentően unott és gyűlölködő hangja és vele egy időben, a zene ismét megszólalt. A kezeim automatikusan találkoztak Draco vállával és kezével, a fiú pedig erősen húzott oda magához és ingerülten pislogott a szemeimbe.
- Jobbra fordulj. Ha már nem hagyod, hogy vezessek... Jobbra fordulj. - súgta a fiú a szemeit forgatva.
- Tudom, hogy merre kell fordulni. - makacsoltam meg magam.
- Édes Merlin... - sóhajtott fel a fiú, mire felvont szemöldökkel meredtem rá.
- Most mi bajod? - grimaszoltam rá, miközben szemeimmel újra, meg újra Olivia felé pislogtam, aki egyre agresszívabban hadonászott bele a táncmozdulatokba.
- Egyszerűen nem értem, hogy lehetsz ennyire idegesítően makacs! - lépett hátra tőlem, hogy legyen elég helye megforgatni, de én kikaptam a kezéből a kezemet és felvont szemöldökkel néztem rá.
- Én vagyok idegesítő? Én?! Néztél már valaha tükörbe? - ez a fiú valami hihetetlen. Minden próbán ezt csinálja. Minden egyes próbán sikerül annyira összevesznünk, hogy legszívesebben kőszoborrá változtatnám és ledobnám az ötödik emeletről.
- Sosem hittem volna, hogy ezt mondom... De őszintén sajnálom a Weasley gyereket. - forgatta a szemeit, majd visszalépett hozzám, hogy folytassuk a táncot. De én nem mozdultam...
- Charlieról beszélsz? - néztem rá értetlenül.
- Ki másról. - ráncolta az orrát unottan. De én azt hittem... Olivia nem mondta el neki? És nekem, nem kellene elmondanom neki? - Biztos már az első nap egy szobányi rózsával és kölyöksárkányokkal kért meg arra, hogy legyél a párja a bálon. - forgatta a szemeit.
Seggfej.
- Charlie nem jön a bálba. - mondtam határozottan, belenézve meglepett szemeibe. - Amúgy is, honnan tudsz a sárkányról? - kérdeztem, de mintha meg sem hallotta volna.
