𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egymagam feküdtem a sötét szobába és hallgattam a klubhelyiségből beszűrődő nevetéseket. Odalent még javában zajlott az élet, miközben én fáradtan forgolódtam az ágyban, a gondolataimmal küszködve.
A többiek póker estét tartottak a kandalló előtt melegedve és sűrű cigarettafüstbe gabalyodva kortyolták az italaikat. Liv és Pansy hosszú órákig próbáltak rávenni arra, hogy én is toljam le oda a képem és legalább nevessek velük, ha már játszani nem akarok, de... Egyszerűen ki voltam merülve.
Az ujjamon ott csillogott a csodálatos gyűrű, amit Draco adott ajándékba, de mióta rajtam van, olyan érzelmi súly nehezedik rám, amit még sosem tapasztaltam. Mert ígéretet tett nekem és amikor elfogadtam az ajándékot, én is ugyan ezt tettem. Egymásnak tettünk fogadalmakat, miközben minden egyes nap azon gondolkozok, hogy titkolózik előttem. Megígértem neki, hogy történjen bármi, én szeretni fogom. De mi van, ha ez a titok akkora, amit már az én szívem sem bír elviselni?
- Ébren vagy? - a széles tölgyfaajtó kopogás nélkül tárult ki, én pedig a mennyezetről az érkező felé fordítottam a fejemet.
- Persze. - halványan elmosolyodtam, amikor megláttam Dracot. A kinti gyertyák fénye úgy világította meg arcát, mintha egy angyal lenne. Világos haja most olyan volt akár az arany, csupasz felsőtestén pedig elegánsan táncoltak az árnyékok, ahogy becsukta az ajtót.
- Itt alhatok ma? - a hangja elgyötört volt és olyan félénk, amilyet még sosem hallottam tőle. Én pedig gondolkodás nélkül csúsztam odébb az ágyamban és felemeltem neki a takarót.
- Újabb rémálom? - kérdeztem szomorúan sóhajtva, ő pedig némán bólintott. A szemei alatti karikák szinte feketén néztek vissza rám és tudtam, hogy a fiú hetek, sőt hónapok óta alig alszik valamit. - Tudod, tényleg kipróbálhatnád a farkasgyökeret. - próbálkoztam újra a témával.
- Aurora, nem fogok vérfarkas nyugtatót szedni az alvás problémáimra! - morgott rám azonnal, miközben betakarózott és a mellkasára húzott.
- De mindenki ezt szedi, aki nehezen alszik! - vetettem be a tudásomat hasztalanul.
- Nem vagyok vérfarkas és köszönöm szépen, de megoldom a saját problémáimat! - makacsul utasította vissza a segítségemet annak ellenére, hogy már ő maga is alig élt. Lefogyott, dekoncentrált lett, fáradt, ingerlékeny... Valami teher úgy nyomja a vállait, hogy lassan tönkreteszi, mégsem engedi hogy segítsek.
- Jó, bocsánat. - mordultam fel én is álmosan, majd karomat átvetettem izmos hasán és közelebb húztam magamhoz.
- Te ne haragudj. - sóhajtott fel és kezével megvakarta arcát. - Nem bírom ezt a nem alvás dolgot. - motyogta, majd ujjaival az oldalamat kezdte simogatni. Én beletemettem az arcomat a vállába és mélyen beszívtam az illatát, miközben minden idegszálammal az érintésére figyeltem.
