𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Most komolyan! - fordultam körbe a teremben idegesen. - Hova tűnt ma mindenki? Értem én, hogy a fél világ haragszik rám, de nem tehetnék ezt a közelemben? - panaszkodtam Harrynek és Ronnak, akik álmosan pislogtak Hermione tankönyvei felett.
- Nem haragudnak rád, Lara. - sóhajtott Ron. - Maximum Malfoy. Malfoy valószínűleg gyűlöl téged. - bólogatott lemondóan.
- Én is gyűlölhetném őt! - csaptam az asztalra. - Ki játszik így a másik érzéseivel, csak hogy megnézze, hogyan reagál?! - mérgelődtem tovább, nem is foglalkozva a készülő diákokkal, akik egyre csak a tankönyveiket bújták.
A bájitaltan tanterem, mint mindig, most is rémesen sötét és poros volt. A különböző nővények és más állati eredetű hozzávalók szaga ma kifejezetten émelyítően hatott rám és valahányszor ránéztem a tanári asztalra, csak arra tudtam gondolni, hogy nekem nem itt a helyem. Nem hagyhatom, hogy a barátságaim tönkremenjenek, hogy... Hogy Draco megutáljon.
Hiába haragszom rá én is, tudnia kell az igazat. El kell mondanom neki, hogy ami köztem és Ced között van, az nem valódi. Így hát, gyorsan felpattantam a székemről és sebes mozdulatokkal felkaptam a könyveimet, hogy elinduljak a szabadságot jelentő ajtó felé.
- Elle, mit művelsz? - kiáltott utánam Harry. - Piton ki fog nyírni, ha meglátja, hogy nem vagy órán! - emlékeztetett a fiú.
- Mond, hogy a gyengélkedőn vagyok, női panaszokkal! - kiáltottam vissza neki és kirontottam az ajtón. Női panaszok... Várjunk egy pillanatot... Mikor voltak nekem utoljára ilyen problémáim? Mikor... - Édes Merlin, most segíts meg. - meredtem magam elé rémülten. 16 éves vagyok. TIZENHAT!
Meg kell találnom Dracot. Ez így... Ez így nagyon nem lesz jó. Mármint, most vesztünk össze. És én egy másik fiúval járok. Mindenki azt fogja hinni, hogy Cedricé. Édes Merlin.... Akkor ezért voltam ilyen rosszul? Ezért hánytam és émelyegtem? És a láz? De miért vért hánytam? És... Mi a francot csináljak most? Draco meg fog ölni! Meg fog ölni!!
- Elara! - szólított meg hirtelen egy hang. Olivia sápadtan állt a folyosón. Hátát a hideg kőfalnak vetve nézett felém és a kezei szinte úgy remegtek, mint a kocsonya. Én pedig összeráncolt szemöldökkel, rémülten néztem a lány felé. Hiába minden vita, hiába az ellenségeskedés.... Olivia borzalmasan nézett ki és én segíteni akartam rajta.
- Liv? - léptem oda hozzá azonnal, kezeit a kezeim közé véve. - Liv, mi történt? Mi bajod van? - néztem a lány szemeibe, amikben kövér könnycseppek csillogtak. Hosszú, kócos haja most egy hatalmas kontyba volt fogva a feje tetején, ruhája pedig gyűrötten fedte remegő testét.
