𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Weasley család háza mint mindig, most is szívet melengetően fogadott magába. A konyhából frissen sült sütemény és a limonádé frissítő illata szivárgott, a nappalit pedig betöltötte a madarak kellemes csicsergése és a korai reggel hűvös szellője lágyan lengette a függönyöket.
A Weasleyk híresek voltak a vendégszeretetükről és tudtam, hogy egy cseppet sem lesznek mérgesek, amiért hívatlanul toppanok be hozzájuk. Ismét...
De amint a kormos arcom kikukucskált Charlie takarása mögül, Molly arca felragyogott, Ron és az ikrek pedig örömteli kiáltásokkal rohantak le, hogy a nyakamba boruljanak. Még Bill, a sebhelyes arcú testvér is kellemes ölelésbe zárt és biztosított róla, hogy örül az újabb találkozásnak.
Egyedül Charlie nem szólt egy szót sem. Ő némán figyelte az arcomat, követte a mozdulataimat és összerezzent valahányszor megszólaltam. Nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogy miért viselkedik így.
- Gyere csak, kis drágám. - karolt belém Molly. - Ginny már megvetette az ágyadat a szobájában. - mosolygott rám az asszony álmos, karikás szemekkel.
- Ohh, ugyan! - tolattam vissza a konyhába. - Elalszom én a nappaliban is. Nem akarom felkavarni a hétköznapi rendet. - emeltem fel védekezően a karjaimat, de a család csak nevetett.
- Jajj, ne butáskodj, Elara. - kortyolt a meleg tejbe Arthur. - Ginny még könyörgött is, hogy veled alhasson. Azt hiszem talált benned egy nővért, amit bennük sosem. - mutatott hat fiú gyermekére a férfi, akik csak a szemüket forgatva indultak vissza a szobájukba.
- Charlie, vidd fel Elara csomagjait, kérlek. - szólt a néma fia után a családanya, mire Charlie vörös, göndör haja újra megjelent az ajtóban. A fiú kerülte a pillantásaimat. Ajkait erősen beharapta és az álla megfeszült, ahogy elhaladt mellettem.
- Hagyd csak. - indultam én is a bőröndöm felé. - Fel tudom vinni. - szóltam a fiúhoz halkan, az utazótáskám pántja után nyúlva. Éppen abban az időben, amikor Charlie izmos keze is a pánt köré zárult. A forró bőre pedig hirtelen hozzáért az enyémhez, az emlékek pedig elárasztották a fejemet.
De hiába. Charlie elkapta a kezét és felvonult az emeletre.
- Csak meglepődött, hogy itt vagy. - sóhajtott Arthur.
- Egész évben felőled érdeklődött. - suttogta Molly kissé szomorkásan.
- Én azt hittem barátnője van. - ráztam meg a fejem. Charlie az utolsó levelében a barátnőjére hivatkozva megszakította a beszélgetéseinket. Elmondása szerint a lány igazán védelmező típus és nem igazán örül neki, hogy a párja az exével beszélget. És mégis ki hibáztatná ezért?
