𝐓𝐈𝐓𝐊𝐎𝐊, 𝐑𝐄𝐉𝐓𝐄́𝐋𝐘𝐄𝐊, 𝐊𝐄́𝐏𝐄𝐒𝐒𝐄́𝐆𝐄𝐊 melyeket nem tud irányítani az ember.
𝐀𝖚𝖗𝖔𝖗𝖆 𝐄𝖑𝖆𝖗𝖆 𝕯𝖊𝖑𝖆𝖛𝖎𝖌𝖓𝖊 élete teljesen megváltozott 13 éves korában és most egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ez az iskola egy vicc! - kapkodta a levegőt a kviddics egyenruhába öltözött Draco. A már-már szemérmetlenül jóképű fiú arca most vöröses színben táncolt, miközben összehúzott szemekkel méregette a kviddics pálya közepén álló griffendéleseket.
- Azért erre lehetett számítani. - rágtam a szám szélét, végigfuttatva szememet a csapat új jelöltjein és legújabb kapitányuk zavart arcán.
- Csak nézz rá, Malfoy. - lépett a szőke fiú mellé Cole és a csokibékától maszatos kezével megveregette Draco vállát. - Azt se tudja mit csináljon. - mutatott a kapitányra.
És ebben valóban igaza volt. Harry Potter, a griffendél legújabb kapitánya mereven állt a pályán, tágra nyílt szemekkel csitítgatva a hangos jelölteket. Összehúztam a szemeimet, hogy jobban láthassam a lehetséges ellenfeleket és meglepve tapasztaltam, hogy a kissé ügyetlen Ron is remegve áll a seprűje mellett.
- Csukd be azt az ólajtó szádat, Zabini! - kiáltott rá mérgesen Draco. A fiú váratlan hangulatingadozásaitól mindannyian összerezzentünk egy kicsit és érdeklődve pislogtunk felé. - Ne bámuld őket ilyen ijedten, mert elhiszik, hogy legyőzhetnek minket! - az utolsó szavakat olyan lekezelően és hangosan mondta, hogy a tömegben álló ifjoncok és a már bent lévő griffendéles játékosok azonnal felénk fordultak.
- Bármikor elverünk titeket, Malfoy. - fintorgott rá Harry, aki még mindig kicsit megszeppenve nézett nem túl biztató játékosaira.
- Álmaidban, Potter! - nevetett gúnyosan Draco, én pedig finoman megfogtam a karját, hogy odébb húzhassam.
- Hagyd. - kérleltem. - Kezdjétek el inkább az edzést és utána menjünk enni. - rossz előérzettel próbáltam hátrébb húzni a barátomat, akinek izmai megfeszültek az érintésemtől.
- Malfoy, te denevérpotyadék! - Ron arca eltorzult a méregtől. Hangos lépésekkel dörmögött felénk, sötét szemeit Dracora szegezte.
- Hát ez hihetetlen. - fordult körbe Draco, hangja már koránt sem volt olyan, mint amikor megérkeztünk a pályára. Színtiszta düh tombolt benne és az én agyam szüntelenül kattogott, hogy mégis mitől kattantak be ennyire... - Azt hittem rég megszabadultak a patkányoktól, de te itt maradtál, Weasley. Dumbledore nem végzi túl jól a dolgát.
- Ne merd becsmérelni Dumbledoret! - emelte fel a hangját mérgesen Harry, a körülöttünk lévő tömeg pedig egyre nagyobb lett.
Idegesen pislogtam körbe, hátha más is érzi mekkora bajba kerülhetünk, de hiába... A többiek érdeklődve, szinte szurkolva toporogtak körülöttem.
