A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

8. fejezet

A rang, csak a rang, a nagyravágyás

mily' haragszító hozzáállás

A rang, csak a rang, a nagyravágyás

az erő, amely közénk árkot ás.

Az ispotály csengője dallamosan csendült, ezzel megzavarva csarnokban folyó monoton hétköznapot. A grandiózus oszlopok között adepták és tanáraik siettek a dolguk után, karjukon könyvekkel, valakik a falikútból töltötték vödreiket, mások kötést mostak, vagy zsákot varrtak. Háború idején ebben a teremben fektették és ápolták a sebesülteket, azonban amikor béke volt, tanórák, vagy csak a mindennapi teendők helyszínéül szolgált.

Estel félbehagyta a csalán felhasználási módjairól szóló előadását, és kilépett a szárított növényekkel és kenőcsökkel megrakott asztal mögül. Már meg se lepődött a látványon, az utóbbi hetekben a férfi sokszor fordult meg az ispotály háza táján.

- Bernir... - sóhajtott fel, amint az érkezők elé ért. Mögötte a tanítványok nyújtóztatták kíváncsian a nyakukat, és próbáltak minél előrébb állni.

- Már megint mi történt? – mérte végig a sötéthajú tündét, aki barátjára támaszkodva állt a terem elején.

- Félrelépett – röhögött fel Baran, azonban látva a gyógyító komoly arcát, hamar lefagyott a mosoly az arcáról. A szellemes megjegyzést a körülöttük lévő adepták viszont halk kuncogással díjazták.

- Biztos a szeretője ablakán ugrott ki – jegyezte meg az egyik, Estel mögött álló lány.

- Sietős lehetett, a nadrágja is elszakadt – kontrázott rá egy másik, és ismét nevetés töltötte be a nagy termet. Estel nem igazán szerette az iróniát, a viccekért se rajongott. Résnyire húzott, smaragd zöld szemekkel fordult meg, és mérte végig a lányokat.

- Viselkedjetek már, az ég szerelmére! Mára vége az órának, azonban holnap folytatjuk. Menjetek a dolgotokra, ma még Malwen vár rátok a könyvtárban, de előtte még pakoljátok össze az asztalt, ha lehetséges. Mindent a helyére, az üvegekre vigyázzatok, törékenyek.

Az adepták lesütött szemekkel hallgatták, ajkaikról lassanként lehervadt a mosoly. Biccentettek, majd elindultak vissza a terem végébe.

- Gelir, Heleth, ti maradjatok – Az említett két tünde visszasétált a nő mögé, továbbra is a kőpadló repedéseit bámulva.

- Elnézést – köszörülte meg a torkát ismét a két férfi felé fordulva – Tehát?

- Azt hiszem, eltört a bokám – mondta Bernir, majd lenézett a bal lábára – Nem bírok ráállni.

- Azt látom – bólintott Estel, és maga is szemügyre vette a sérülést – Szerintem ismeritek a járást.

Az oszlopos teremből két folyosó nyílt, mikből számtalan ajtó. Ők egy olyanba léptek, ami világos volt a lámpások hideg fényétől, s kamilla illat töltötte be. Az ágyon tiszta lepedő, az asztalon és polcokon pedig makulátlan rend volt. Tégelyek és mozsarak sorakoztak egymás után, feliratozva. Bernir meg mert volna rá esküdni, hogy abc sorrendbe rakták őket. Baran segítségével felfeküdt az ágyra, és lehúzta csizmáit.

- Szerencsére nem nyílt törés – mondta rögtön Estel, amint megpillantotta a természetellenes szögben álló bokát.

- Gelir, hozz melegvizet, Heleth, te pedig máktejet – fordult az ajtó mellett álló két adeptához. Azok egy biccentés után máris kiperdültek az ajtón, eközben a nő az asztalnál álló szekrényből egy pár bőrrel borított, rövid deszkát vett elő.