A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

49. fejezet

Roppanjon a kő, és dörrenjen az ég!

Hűvös habok, a víz súlya de nehéz...

Mithlond ó innen a Széles Tenger, Nyugatnak szele fúj!

Kóbor lélek jár, valahol a köveken túl.

A barlangból enyhe fény derengett ebből Míriel arra következtetett, hogy már valaki meghúzta magát benne. Tanakodott, hogy közelebb menjen-e vagy sem. Közel és távol nem látott más menedéket, így úgy döntött beljebb merészkedik. Nem tudhatta mi fogadja, ezért egyik kezével a kardja markolatát szorongatva lépett be a barlang szája elé.

- Maradj ott, ahol vagy! - kiáltott Mírielre egy női hang, majd egy nyílvessző szegeződött rá. - Mi a neved? - kérdezte a barlangban álló.

- Sok nevem van - mosolyodott el féloldalasan Tinwerín. - Ismernek Tinwerínként, Alcarainként, és...

- Szóval Tinwerín - szakította félbe a valát a fekete hajú tünde. - Honnan jössz, és merre tartasz?

- Imladrisból a Féltünde Elrondtól, és Lothlórien erdeiibe Galadriel Úrnőhöz.

- Mi ügyben?

- Híreket viszek az Arany erdő Úrnőjének. És annak ki a neve aki kérdezz? - tette fel már Tinwerín is a kérdést, majd elrakta kardját. Erre a fekete hajú nő is leeresztette az íját.

- Gaeriel, Mithlondból. Én is Lórien felé tartok a nagybátyámhoz - felelte. - Gyere beljebb - intett a fejével a barlang szájánál állónak. - A vala beljebb ment, majd egy kissé körülnézett a barlangba. Meg akart bizonyosodni róla, hogy valóban nincs itt senki más rajtuk kívül. Gaeriel hellyel és étellel kínálta, és a lány ezt nem is utasította vissza.

- Én igazán nem akadékoskodni akarok, de miért nem a Caradhason keltél át? Arra sokkal rövidebb az út - ült le a tűz mellé Tinwerín.

- Hát ami azt illeti... - jött zavarba Gaeriel. - Arra indultam...

- Szóval tévútra vittek a sziklák - összegezte a vala. - Könnyen el lehet tévedni a hegyekben, és ha egyszer eltévedsz soha többet nem jutsz ki élve.

- És te akkor miért nem a Caradhason keresztül mész?

- Volt egy kis...dolgom erre felé - Ha már dolognak lehet nevezni, hogy egy csapat kőbunkóval üvöltöztem a semmi közepén szakadó esőben. - tette hozzá gondolatban.

- És te innentől ismered az utat?

- Igen - bólintott a fehér hajú.

- Megtennéd, hogy segítesz? Már hajnal óta ebben a barlangban ülök, egyszerűen nem merek elindulni - mondta el kérést Gaeriel és egy pár gallyat szórt a tűzbe.

- Szíves örömest. - Innentől már mondhatni oldottabban ment a beszélgetés. Tinwerín belelátott Gaeriel gondolatiba, tudta semmi rossz szándék nem vezérli. Sok mindenről szó esett. Többek között kiderült, hogy Gaeriel teler származású, és rokonai egyenesen Valinorból kötöttek ki Középföldén még évezredekkel ezelőtt. Tinwerín ejtett pár szót Imladrisról, Galadrielről és Lórienről, mivel a teler lány életében először fogja átlépni Lórien határait.

- Milyen szép a kardod - vetült Gaeriel szeme a Tinwerín oldalán logó fegyverre. - Ritkaság manapság az ilyen.

- Köszönöm - mosolyodott el Míriel, és lekötötte oldaláról a kardot, majd kihúzta tokjából. A penge fényesen verte vissza a tűz fényét, és gazdája látta benne szemeinek képmását. Kezébe tökéletesen illeszkedett a finom markolat, a karcsú pengét mintha neki kovácsolták volna.