A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

64. fejezet

Kúszik a nap, fel az égre

Meleget hozz jelezve, az éjnek vége

Indul ím a színjáték, új bőrbe bújva

Büszke, fehér alakja árnyékot vett, megláncolva

- Gyere, segítek! - nyújtotta a kezét Argalad a szekérről lekecmergő nőnek.

- Köszönöm - fogadta el a segítő kezet Tinwerín, majd leugrott a fa kocsiról. A fogadó hátsó udvarán álltak, ablakaiból meleg fény sugárzott ki az éjszakába. A szénás kocsi most már üresen ásított, potyautasai pedig a hátsó ajtón lépdeltek csendesen.

- Thorongil úr, akkor az utolsó szobák - nyújtotta át a lépcsőfordulóban a kulcsokat az idős férfi. - Reggel találkozunk.

- Hálás köszönetem - biccentett Aragorn, majd zsebre vágta a három kulcsot. Felérve a rozoga fa lépcsőn egy félhomályos folyosó fogadta az utazókat, melyen csak pár fáklya pislákolt. Ők a folyosó végén lévő három szobához igyekeztek, ám mielőtt ki-ki elvonult volna a maga csendes magányába, előtte a Vándorhoz csoportosultak.

- Ajánlom, hogy jó magyarázattal szolgálj, Vándor - csukta be maga mögött finoman az ajtót a vala.

- Igyekezni fogok. - Aragorn behúzta a szoba ablakán lévő függönyöket, majd a pislákoló gyertyákból valamennyit eloltott, csak egy maradt égve. Argalad résnyire kinyitotta az ajtót, szétnézett a folyosón, majd ő is kérdő pillantással fordult vezetőjükhöz.

A dúnadán leült az egyik székre, lábát az asztalra rakta. Kényelmesen előhúzta pipáját, majd percek múlva nyugodtan pöfékelt. Argalad karba font kezekkel állt a falat támasztva, míg Tinwerín a kószával szemben foglalt helyet.

- Nos, barátaim üdvözöllek titeket az Öreg Halászban - fújt ki egy füstkarikát Aragorn. - Ez utunk első állomása. Sajnálom, hogy a fuvar nem a legkényelmesebb volt, de hát ez van.

- Mégis erről miért nem szóltál az utunk kezdetén?! - vonta kérdőre Tinwerín. - Mégis miről nem tudunk még?

- Tartottam attól, hogy mégsem jönnétek velem. Így pár részletet el kellett hallgatnom a cél érdekében, de a lényeg ugyanaz: meg kell szerezni a flottáról szóló papírokat. Aztán az ehhez vezető út... az már döcögősebb - vette ki a szájából a pipát. - Holnap késő reggel kezdődik majd minden, az idáig vezető utunk csak bemelegítés volt. Toer és családja hű szövetségese Gondornak, megbízhatunk bennük. Két gyermekük is a várban lát el feladatokat, és a további kapcsolataikról nem is beszéltem, a bejutás egyszerű lesz.

- Mit jelent az, hogy egyszerű? - kérdezte kételkedőn Argalad. - Odaállunk a kapu elé, és szépen kérjük, hogy eresszenek be?

- Nem barátom, maguktól fognak nekünk kaput nyitni, önként és dalolva. De ehhez sok minden kell, nem szabad, hogy gyanút fogjanak. Holnap reggel érkezik meg útjáról Toer sógora, aki rabszolga kereskedő. Ő fog bevinni engem, és téged Tinwerín - nézett rá a fehér hajúra a férfi. A vala szája már szólásra is nyílt volna, de Aragorn folytatta. - Mostanában meglehetősen sok rabszolga megfordul a várban és a városban is. Te egy szolgáló leszel, és ez fog hozzá segíteni ahhoz, hogy megszerezd az uralkodó pecsétjét. Ugyanis, azokat a papírokat a kincstárban őrzik, parancs nélkül nem lehet bejutni. A parancs hitelesítéséhez pedig kell az uralkodó pecsétje. - Aragorn elhallgatott, várta barátja reakcióját. Tinwerín egy ideig nézett maga elé az eddig az asztalon pihenő keze ökölbe szorult.

- Tisztában vagy azzal, hogy eljátszottad a bizalmam? - emelte szemeit a férfira, melyek most szikrákat szórtak. - Tisztában vagy azzal, hogyha nem lenne ilyen fontos a cél, és nem neveznélek régi jó barátomnak, akkor már régen Lórien felé tartanék?!