A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

79. fejezet

Árgus a szem és kétes a szó.

Meleg fénnyel hívó fogadó

barátot rejt, de gonoszt szintén.

Kín a tőr a romok rejtekén.

Aragorn a fogadó egy sötét sarkából figyelte, amint a négy hobbit belép az ajtón. Pontosan tudta, kik ők s azt is, hogy mi végett érkeztek. A megyei népek Papsajttal eltűntek az ajtók mögött, és már csak sokára tértek vissza. Lámpások és gyertyák égtek a Pajkos Póniban, bent a frissen csapolt sör és a pipafű bódító illata terjengett. Sok volt a vendég, messziről jött törpöktől és emberektől zsongott a rozoga fogadó. Odakint sötét honolt, a maga nyomasztó csendjével lepte el az utcákat. A Vándor csendesen fújta a füstkarikákat, le sem vette a szemét Frodóról. Aggasztotta a hobbit viselkedése. Zsákos úr önfeledten dalolászott, barátai vigadtak, és ez meglehetősen felelőtlen viselkedés volt. No meg, Aragronnak nem egyedül kellett volna üldögélnie.

- Késik - mormogta magában. Titokban abban reménykedett, hogy a következő alak, ki bejön az ajtón éji köpenyben érkezik. Hiszen úgy beszélték meg, hogy mostanra itt találkoznak. Ám reményei kezdtek szertefoszlani, amint egyre beljebb mentek az estében. Gondolataiból Frodó dala zökkentette ki, mi arról árulkodott, a hobbitba már jó pár sört belediktált a lelkes közönség. Az egyik asztalon ugrált és énekelt, szökkent újra és újra a magasba, a tömeg vele harsogta a nótát. Ám egy újabb szökkenés, s eltűnt. Hirtelen nyoma veszett, a körülötte állókba egyszerre belefagyott a kiáltás, kezük megállt taps közben. Sokan sietve távoztak, és valamennyien elhúzódtak Pippin és Samu mellől. Frodó szégyenkezve kúszott oda a sarokba, abba a sarokba, ahol Aragorn is ült. Lehúzta ujjáról a Gyűrűt és ismét láthatóvá vált.

- Nos, ezt miért csinálta? - sandított rá a kósza a szeme sarkából.

- Nem tudom, miről beszél - mondta Frodó, mintha mi sem történt volna.

- Dehogy nem tudja. Veszélyes dolgot húzott az ujjára, Zsákos úr - Frodó egyszeriben felkapta a fejét a név hallatán. - Van egy ügy, mi mindkettőnket érint, s halaszthatatlan számba megy. Azt tanácsolom, várjuk meg, míg elcsitul a tömeg, azután pedig üljünk le beszélgetni.

- Rendben van - bólintott bizonytalanul a hobbit.

Eközben veszekedés tört ki a kandalló mellett, ez volt a következménye Frodó hirtelen eltűnésének. Felháborodott, rémült vendégek távoztak, a többiek pedig pletykálni kezdtek. Frodó alig győzött magyarázkodni Papsajtnak, ki igencsak gyanakvóan méregette. Végül a nagy fennforgás közepette a három hobbit jobbnak látta, ha visszavonul. Trufa pedig lámpással kiment levegőzni egyet. A nappalijuk felé igyekeztek, majd beléptek a sötét szobába. Pippin felizzította a parazsat, majd fát dobott a tűzre. Ekkor vették észre, hogy az ajtó melletti széken ott ül a Vándor.

- Jó estét! - köszönt megilletülten Pippin. - Megtudhatnám, hogy kicsoda és mit óhajt?

- Vándor a nevem - szólalt meg amaz. - És a tisztelt Zsákos úr ígért nekem egy beszélgetést. Tán elfelejtette?

- Dehogyis. Uraságod azt ígérte, hogy hasznát vehetem annak, amit közölöni fog. Tán elfelejtette? - kérdezett vissza élesen Frodó. - No, mit akar mondani?

- Sok mindent. Adnék egy- két jó tanácsot, elmondom, amit tudok. De azután cserébe kérek valamit.

- Nem tudok fizetni, ha erre akar kilyukadni - paskolta meg a zsebeit, mik üresen kongtak.

- Nem kell félni, Zsákos úr. Csak hallgasson végig. A kérésem csupán annyi, hogy hadd utazzam magukkal egy darabon.
- Addig nem válaszolok, amíg meg nem tudom, ki maga.