A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

24. fejezet

Kedves Olvasóm! Igen te! Te ki ott ülsz telefonodat fogdosón. Most fiatal vagy, élettel teli, de mi lesz ha ez majd mind megszűnik? Még több elvont gondolat - morgod és több jobb történet hívogat. Nem kedves, itt most nem fogom neked adni azt aki mindent tud, és mindent elless. Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy nem minden az aminek látszik.

Most elmondhatnám neked, mi történt az északi határon. Mi lett amikor Legolas döntött a bizonyos tanácson? Elmondhatnám, és el is fogom! Figyelj jól mert sok itt a kusza tény s meglepő dolog!

Északon süvít a szél, nyár kopogtat az ajtón

Keleten tombol a vihar, nyár virágzik folytatón

Nyugaton csendes szellő fúj

S a nyár őszbe hajlik, melege elmul

Délen suttog kusza szavakat ősznek hírnöke az illatos szél

Délen ásztatja majd a földet a fagy és a vér

A hónapok sem múltak el nyomtalanul a Bakacsinban. A nyár kellemes meleget és gyümölcsöt hozott. Ám északon még mindig nem volt senki ki parancsoljon. A határok parancsnokai, egy utolsó ülést ülték. Ez volt az ahol el kellett dőlnie annak mi van s mi lesz.

- És te Legolas, te kit látnál szívesen északon a parancsnoki székbe? - fordult kérdő pillantással fiához a király. Már minden határőr letette voksát. Csupán Legolas volt az aki vonakodott meghozni a döntést.

- Őszintén, Mírielt - mondta hosszas hallgatás után a herceg.

- Az embert? - hűlt el a nyugati határőrség vezetője.

- Végülis, nem rossz gondolat - adott igazat Legolasnak Tunnir parancsnok. - Királyom, az utóbbi hónapokban Míriel kisasszony igazán jól teljesít mind katonailag, mind mint informátor és hírvivő.

- Ráadásul az apja kereskedő volt, így bizonyára van pár tapasztalata ilyen téren. Ész érvek alapján ítél és gondolkodik. Emlékszel még a viharra tavasszal? Ő akkor is mondta, hogy ne üssünk rajta az orkokon, és lehet hogy ha rá hallgatok nem teszem ki veszélynek se őt se magam - érvelt a herceg.

- Királyom ezt nem gondolhatja komolyan! - Állt fel helyéről Saelon a nyugati határvidék vezetője - Alig van két éve,hogy itt van. Mit érthetne a parancsnoksághoz?Ezzel a hozzá állással már a legelső konyha lányt is beültethetnénk a parancsoki székbe. Én még mindig Galwor mellett vagyok Uram. Már vagy ötszáz éve hogy remek katonád.

- Saelon parancsnok. Amikor Galwor, még az én őrségemben szolgált, nem egyszer tagadott meg parancsot. Ezt te is pontosan tudod Thranduil - fordította Tunnir a fejét a király felé. - Míriel viszont, csak abban a pár hétben, amikor nálam volt mint hírvivő egyszer sem tagadott meg semmit. Sőt, voltak olyan dolgok amikben jobb belátásra tudott téríteni. Volt szerencsére a parancsokságba is belekóstolni amíg én távol voltam egy pár napig. És remeknek bizonyult

- Apám, azt sem szabad elfelejteni hogy Lórienben tanulta ki a harc mesterségét. Hiszem hogy harcmodora jobb mint a miénk. Hiszen te magad mondtad,hogy terveid vannak vele.

- Valóban - helyeselt Thranduil - Celebronnal is rendszeresen értekeztünk a fejlődésről a harc terén. Amióta itt van, nem tagadom sokat tett az erdőért - a király gondolataiba merült. Hezitált. Hosszas nyomasztó csend ült a teremre, és nem akart elmúlni. Mindenki feszülten várta az Úr döntését, hiszen már jó pár hete nem született meg a válasz erre a kérdésre.

- Legyen hát. Az Északi határőrség új parancsnoka Lainor és Laeriel lánya Míriel - mondta ki végül a döntést.

- Csak aztán nehogy döntésed legyen az mely vesztedet okozza királyom - Saelon felállt helyéről, és kiviharzott a teremből.