A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

9. fejezet

Zsendült a fű, zsongott a lomb,

Bürök ringott ernyőivel,

Forgott a tisztás: fénykorong,

Pásztázták -árnyból- csillagok

Ott táncolt, íme, Tinúviel,

Zenére, mely csak rejtve zsong,

Haján csillagfény volt a jel,

Ruháján visszavillogott.

Hideg hegyekből jött Beren,

Bolygott, elveszve, fák alatt,

Tünde folyónál, rejteken

Járt egymaga, búslakodott.

S látott arany virágokat,

Bürök közt bűvöleteset:

Hölgy köntösén virág fakadt,

Sátras haja árnyként lobogott.

Mely vitte árkon bokron át,

Nyűtt lába gyógyult, ó, a csoda!

Már fürgén sietett tovább,

És Holdsugárért kapkodott.

S Tinúviel pörgött tova,

Betáncolván tündérek honát;

Míg Beren árván, vadona

Mélyein hallgatózhatott.

Hallott is sokszor röpke zajt,

Hárslevél könnyű lábakét,

Zenét, mely mintha a talajt

Járná, mint titkos csobogók.

Bürök omlott fonnyadva szét,

S mint ha egy sóhaj félrehajt

Egy évnyi lombot, bükkökét,

A szélből tél kavarodott.

Járt mindenütt-e lány után

Zörrentve sok évnyi avart;

Csillag fényén, Hold sugarán

Míg fagyos égbolt vacogott.