A fény árnyéka (Gyűrűk Ura fanfic)

66. fejezet

Tüzes nyíl repül szelve az éjszakát

Kard suhint vágva az áruló nyakát

Szívbe ül a kétség s éjbe a kürt szó

Mire a hajnal kél, nincs már több hajó

Argalad csendesen, egymagában üldögélt a fal tövében, a rózsabokor mögött. Egy lélek sem járt arrafelé a járőröző katonáktól eltekintve, kik fekete ruhájukkal szinte beleolvadtak az éjszakába. A fiatalon is hasonló öltözet volt, így ő is rejtve maradt. Már egy fél órája várakozott ölbe tett kézzel, amikor egyszer csak valami leesett elé a rózsaágyásba. Egyből felpattant és kutatni kezdett utána, majd az összetekercselt levéllel a zsebében visszaindult a palotába. Abban a folyosó fordulóban, ami a keleti szárnyhoz vezetett szinte azonnal ráakadt Aragornra.

- Megvan - közölte tömören, majd társával tovább indultak a kincstár felé. Lépcsőkön kúsztak egyre lejjebb a fáklya fényben táncoló folyosókon, mígnem megtalálták amit kerestek. Négy őr is állt a hatalmas ajtók előtt, melyek még két otromba lakattal is le voltak zárva.

- Fuinur őfensége parancsára érkeztünk - nyújtotta át egyből a levelet Aragorn. - Meg akar tekinteni pár fontos iratot a szövetségesekkel együtt. - Az egyik, ferde szemű őr gyanakvó tekintettel ugyan, de elvette a levelet. Feltörte a pecsétet és végig futtatta szemét a sorokon, mert ugyebár olvasni nem tudott.

- Nem tetszik ez nekem - fordult a másik társához.

- Mi nem tetszik? Olvasni sem tudsz, te szerencsétlen! Ott van rajta az urunk pecsétje és aláírása, tönkre akarsz tenni szövetségeket ezzel az időhúzással?! - förmedt rá az.

- Valóban igen sürgős lenne, így uraim ha lennének oly szívesek... - jegyezte meg Argalad.

- Máris - dörmögte száj húzva a ferde szemű, majd levéve övéről a kulcsot kinyitotta vele a lakatokat. Percekkel később, amilyen nyikorgással azok az otromba ajtók kitárultak, ugyanolyan nyekergéssel is csukódtak be a két férfi mögött. A kincstár nagyobb volt, mint amekkorára számítottak. A magas belterű teremben polcok és széfek sorai bontakoztak ki látogatóink szeme előtt. A polcok legtöbbjén könyvek és tekercsek voltak, ám volt olyan amin egy- egy súlyosabb láda is helyett kapott, melyben finomabbnál- finomabb kelmék voltak gondosan összehajtva. A terem legvégén volt egy kisebb ajtó, amely megannyi aranyat és ezüstöt rejtett maga mögött. Ezen kívül színezüst vértek és fegyverek sorakoztak a falaknál, és nem is volt kérdéses, hogy a sarokban lévő ládában drágakövekből készült ékszerek bújtak meg. Argalad és Aragorn egyből a könyvespolcokhoz sietett és kezdte átnézni a számtalan tekercset.

- Így sosem fogjuk megtalálni, több száz irat van itt - csóválta a fejét a dúnadán.

- Gondolkozzunk - morfondírozott el a vörös hajú. - ezek friss tervek, talán egy évesek vagy másfél. Tehát a sorok elején kell lenniük, elérhető helyen - a polcsor legelső eleméhez lépett és ott folytatta. Szeme sarkából megpillantott egy asztalt, melyen tekercsek hevertek. Abba hagyva a keresést az asztalhoz sietett. A fa faragványon nem volt más, csak egy térkép, méghozzá Középfölde térképe. Ám az asztal mögött lévő, falba vájt polcon annál több mindent lelt. Ott a tekercsek látszólag rendszertelenül voltak, úgy tetszett, sokat olvassák őket. Argalad kihúzta azt, amelyik a legtetején volt. Kitekerte, és a szeme elé egy útvonal tárult, egy hadjáraté. Másik tekercset bontva megtalálta a csillagképek rajzait, megint másikon Gondor partvidékének felvázolt mását. A legfelső sor utolsó előtti darabja végre meghozta a kívánt eredményt. Hajók tervrajzait találta benne, megannyi leírással egybekötve. Majd az utolsó tekercset kihajtva szeme elé tárult a flottáról szóló bejegyzés, tele utasításokkal és rendelkezésekkel. A tekercseket felnyalábolva sietett Aragornhoz.